Ez most olyan bejegyzés, ami csak azért lesz itt, hogy ne szakítsam meg a vállalt kihívást. De egy pocsék, fárasztó, eredménytelen nap után nincs mit írni, tényleg. A közlekedés, a nehézségek mindenben, mozgásban, járásban, felállásban (sorrend tetszőleges), a 'megint nekem kellett volna határozottabbnak lennem' érzése, kényszerű pénzköltés, és így tovább.
És még az idő is ocsmány, nyirkos, összefagytam (ki gondolta, hogy hat fok kevés...), mialatt két buszt is elengedtem, mert tele volt. Viszont amelyikre végül felszálltam, azon VOLT ülőhely! Nem mintha üres lett volna, de néhány mazochista utas csak állt az üres ülések mellett. Na, kb. ennyi a mai nap pozitív hozadéka.
Holnap jobb lesz.