Hűsítő kép az Antarktiszról - nézd csak, hány fok van most éppen a Mawson kutatóállomáson? Hát igen, sok-sok sok mínusz... A Mawson az egyik ausztrál állomás, 1954 óta működik és nemcsak nyáron, hanem egész évben folyamatosan.
Több ausztrál, új-zélandi és amerikai állomáson is van webkamera, mindegyikre jellemző, hogy nem videószerűek, tehát szórakoztató nézegetést nem ígérnek, de azért néha nagyon érdekes odapillantani és látni azt a környezetet, azokat a fényeket ott a földgolyó legeslegalján - és azok a fények nem mindig ilyen ragyogóak, mint most, vannak hosszú sötét időszakok is, amikor csak az épületek kivilágított ablakai mutatják, hogy ott emberek laknak. De néha csak homályos kontúrokból lehet követekeztetni, mi is van a képen, olyankor vagy sűrű a köd, vagy éppen szélvihar hordja a havat. Hogy embert látunk, arra ne számítsunk, nem amolyan sétálgatásra való környék az, még akkor sem, ha nem mínusz huszonkét fok van odakint.
A lapon baloldalt találjuk a többi ausztráliai érdekeltségű kutatóállomáson felszerelt webkamera linkjét is. Az Antarktisznak nincs saját időszámítása, hiszen rajta az összes idősáv áthalad, így minden állomás a saját anyaországának időzónáját használja. Nekem ugyan kicsit érthetetlen, hogy ha a 3-4 ausztrál kamerát végigkattintgatom, nem mutatnak azonos, vagy legalábbis az ausztráliai idősávoknak megfelelő óra-percet, de ez talán abból is adódhat, hogy a kamerák viszonylag ritkán és nem egyszerre frissülnek, illetve némelyik kamera állóképe ottragad. Így eshet meg például, hogy egyik kamerán éjszakai a látvány, a másikon meg nappali.
Egy óra múlva pedig már ilyen látvány fogadott:
Hogy el tudjuk képzelni, merre is van:
Aki többet is szeretne tudni az antarktiszi kutatóállomásokról, a Wikipédián talál magyar nyelvű összefoglalót.
4 megjegyzés:
Minden elismerésem azoké a tudósoké, akik a tudomány nevében - akárhány hónapot - dolgoznak az Antarktiszon.
Nincs az a pénz, amiért hajlandó lennék az ottani zord körülményeket - önként - elviselni.
Amikor arról értesültem, hogy egy fiatal magyar hölgy egyszemélyes expedíciót tervez, attól azonnal fölszaladt a szemöldököm, és nemigen kaptam levegőt. Hogy lehet egy nő ennyire elszánt és bátor. Minden csodálatom az övé. Remélem, ha eljut oda egyedül, vissza is tér majd. Kívánom teljes szívemből neki.
Budapesten is megértünk már –25 fokot, és túléltük viharos szelestül, erős hóhullásostul.
Ági, nyári kérdés: él-e még a közös blog? Remélem...
Ajjaj, Rózsa, a kérdés teljesen jogos... De a blog persze él, én még írok vonatost, aztán beindulunk.
Megjegyzés küldése