2024. március 31., vasárnap

Firkálás ismét

Egy felmérésben egyetemistáknak azt a feladatot adták, hogy rajzolják le firkálva, amit az előadások során tanulnak. Az eredmény megdöbbentő volt, mert nemcsak több információt jegyeztek meg társaiknál, hanem élvezetesebbnek is érezték a tanultakat. Tehát ezek szerint érdemes firkálgatni egy unalmasnak tűnő értekezlet, előadás alatt, mert a hallottak eredményesebben tárolódnak el a fejünkben akár akarjuk, akár nem – persze, ha ez a felmérés hiteles.

Viszont az, hogy adott pillanatban mit firkálgatunk,  valami módon jellemző ránk. Az sem mindegy, hogy valaki a rendelkezésre álló papírnak mely részén kezd rajzolgatni,  és onnan merre halad tovább; középről megy minden irányban, egyik sarokból halad átlósan, a lap tetejéről szép rendezetten lefelé vonul és kitölt minden helyet, stb. Milyen ábrákat hoz létre, hajlítja-e a vonalat vagy egyenes vonalakkal dolgozik, lendületesen vagy aprólékosan, szögletes alakzatokat rajzol vagy köröket, mennyire tölti ki a helyet, és így tovább a végtelenségig lehetne variálni a módokat, ahogyan firkálgatunk. Külön kategória a mindig virágokat, arcokat, állatfigurákat, felismerhető tárgyakat, házakat rajzoló firkálgató. Jelentősége van annak is, hogy csak vonalakból áll a rajza, vagy besatíroz mindent. Már-már tudományág épülhetne ezekre a rajzolgatáson-firkáláson alapuló megfigyelésekre (a pszichológián belül létezik is valami  ilyesmi), merthogy tényleg mindenki másképpen firkál, amikor nincs külön elképzelése, terve a rajz témájára, egyszerűen csak unalmában, időtöltésképpen rajzolgat valamit. Sőt, még élethelyzetenként is változhat firkálásunk témája és módszere.

Életemben már mindenfélét firkálgattam: virágokat, embereket, geometrikus formákat és  térbeli idomokat, satírozott fantázia-ábrákat, de hogy melyik milyen életszakaszomban volt rám jellemző, erre már nem emlékszem. Az biztos, hogy egyetemi előadásokon – már persze a jegyzetelést nem nagyon igénylő, unalmasabbakon – néha karikatúrán jelenítettem meg némelyik tanárunkat. Volt, aki légtornászként állt a trapézon, miközben mindkét kezén, fején és egyik lábán egyensúlyozta a Курс (azaz Курс современного русского языка) című vastag és minden értelemben súlyos orosz leíró nyelvtankönyvnek, mindnyájunk rémálmának több példányát. A másik tanárunk pedig szögekkel sűrűn teletűzdelt padlón állt fakírként, miközben egy 19. századi költő általunk akkoriban jól ismert verssorát skandálta, amit én fűzfapoétaként  megtoldottam:  Как хороши, как свежи были розы, Но я как-то предпочитаю гвозди (kb. milyen szépek, frissek voltak a rózsák, de én valahogy jobban szeretem a szögeket). Lényeges adalék, hogy az illető előadásaiban gyakran szerepelt a как-то (valahogy) szócska, elgondolkodva, a levegőbe révedő tekintettel kiejtve. 😊

De bárhogy is van, abban általában egyetértenek a szakemberek, hogy a firkálás nagyon jó hatással van ránk, akár gyerek, akár felnőtt az ember, tehát így vagy úgy, de firkáljunk bátran, mert firkálni mindenki tud. 


2 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Ági, de szeretnék bepillantani egy ilyen elemzésbe!
Az biztos, hogy unalmamban (leginkább gyűlések alatt!) én is firkálgattam, legtöbbször kitalált arcokat, mert nem szerettem volna, ha "rajtakapnak", hogy valakit rajzolok... Általában nem vonalakból állt, hanem minden árnyalatában kidolgozva...
Nekem sajnos karikatúra érzékeny elég silány volt...
A tiéd viszont - főleg az orosz előadásokon - kiválónak tűnik!

Ági írta...

Én beírtam a google-ba, hogy firkálás lélektan, és sok találatot adott ki, persze néhány ezek közül bulvár-oldal, de azokból is meg lehet tudni egyet s mást. És kiderül, hogy már születtek erről a témáról szakemberek által írt könyvek is (pl. Feuer Mária: A firka lélektana). Sőt évekkel ezelőtt egy magyar kutató a mesterséges intelligencia segítségével készített egy programot, ennek alapján pedig kifejlesztettek egy módszert, és azt a pszichológusképzésben felhasználják.

Azért azok az én karikatúráim nagyon primitív rajzok voltak, inkább az illető tanárok jellemzőit próbáltam bennük megragadni, külső jellemzőikből is valamicskét, illetve a magatartásukból, előadói stílusukból valamit. :)

Amikor arcokat firkálgattam, azok nálam is kitalált arcok voltak, egyáltalán nem is próbáltam addig még valódi "modellről" rajzolni.