Tárgyak bosszúja

Előállt a szokásos helyzet, amikor egymás után romlanak el a tárgyak. November elején a régi laptop vált használhatatlanná, igaz, nyolc évnyi munka után. Két héttel ezelőtt a kenyérpirító kezdett hangosan ordítva zúgni, morogni, még jó, hogy lángot nem lövellt magából, de ez is bőven ledolgozta már a szolgálati éveit. Most pedig néhány heti haldoklás után a tablet lehelte ki lelkét teljesen, ő négy éves múlt az idén, és mondhatom, bármelyik elektronikus eszközömnél sokkal erősebben igénybevettem, keményen megdolgoztattam.

Ezek közül a kenyérpirító érdekel a legkevésbé, bosszantó, hogy elromlott, de könnyen pótolható. A tablet életmentő volt három évvel ezelőtt, amikor hosszú hetekig, sőt hónapokig  csak rá számíthattam mint elektronikus eszközre. Akkoriban csak amolyan római módra, félig fekvő stílusban tudtam netezni, ez pedig kizárólag a tablettel volt megoldható (a telefon túl pici betűs a folyamatos olvasáshoz, íráshoz). De a laptop, az bosszant legjobban. Volt rajta egy normálisan működő operációs rendszer, pár éve cseréltem az akkumulátorát és a töltőjét, azóta remekül szuperált, tehát elektronikusan nem volt vele semmi gond, mechanikus romlás okozta a vesztét, és ez sokszorosan is dühítő. Megvárom a januárt, aztán eldől a sorsa, de ilyen könnyen nem mondok le szegényről. 

Egy szó mint száz, három a magyar igazság, most már megvolt a három, köszi, ha lehet, több elromlás már ne legyen.