Szerintem az élet

Nem lesz kedvencem a Viber, ez már biztos. Nem mondom, persze a semminél  jóval több maga a tény, hogy tudunk beszélgetni Budapest-Jeruzsálem viszonylatban, ráadásul ingyé', de az igazat megvallva az a kommunikáció, ami így létrejön az éterben,  beszélgetésnek csak igen nagy jóindulattal nevezhető. Két-három szótag, ami hallható, a többit a kontextusból ki kell következteni, aztán vagy sikerül, vagy nem. Talán úgy kéne megoldanunk, mint a régi, rádióösszeköttetéssel vagy mivel működő kapcsolatokban, ahol a beszélő a saját szövege végén mindig bemondta, hogy "vége" és lenyomott egy kapcsolót - ekkor kezdhetett a másik beszélni. Csak az a bökkenő, hogy ha így is csak pár szótagot hallhatna a másik, netán a vége szót se hallaná, akkor ott lennénk, ahol a part szakad. :)

 Szerencse, hogy a Viberrel lehet írásbeli üzeneteket is küldeni, ami szintén ingyenes, így aztán, ami nem volt hallható a beszélgetés során, azt leírhatjuk. Egy szó, mint száz, nagy dolog ez a huszonegyedik századi technika, de bőven van még mit fejleszteni rajta. Kétségem sincs, hogy ez előbb-utóbb megtörténik, és amilyen sebességgel hasít manapság a fejlődés, könnyen lehet, hogy még én is megérem.