Lehet magasztalni a Fortepant és valóban, ez a gyűjtemény óriási "találmány", már maga az is nagyszerű dolog, hogy pár évvel ezelőtt valaki a szó szerint szemétre szánt fényképekben meglátta az értéket. De nekem kezdettől fogva az a tapasztalatom, hogy ebben az adatbázisban aztán tényleg szinte tapintható a szubjektív megítélés. Sok kép mintha kifejezetten a rossz minősége miatt került volna a bemutatandók közé. Mintha a szelektálást végző szándékosan beválogatná az elrontott, technikailag selejtes felvételeket. Persze nem arra gondolok, amikor egy bemozdult és ettől optikailag érdekessé vált, sőt mutatós fotót bemutatásra ítél.
Még tavalyelőtt nyáron elhatároztam, hogy felajánlom a régi családi fényképeink egy részét a Fortepannak. Így is tettem, felvettem a kapcsolatot az egyik fenntartóval, leveleket váltottunk, küldtem neki mutatóban pár képet és tisztáztuk, milyen felbontással, hogyan kell szkennelnem a fotókat. Aztán én nekiugrottam és megcsináltam, végül jeleztem neki, hogy küldeni fogom az anyagot, majd pedig feltöltöttem őket a GoogleDrive-ra, ahogy abban megegyeztünk a küldés módját illetően. Ennek szeptemberben múlt két éve.
Azóta időnként rálépek a Fortepan nyitóoldalára és végigfutok az úgynevezett adományozók névsorán - könnyen megy, betűrendbe vannak szedve a nevek - de akárhogy nézem, a nevem nincs sehol, két év elteltével sem. És természetesen a képeim sincsenek sehol.
Na mármost, azt hiszem, érthetően dühít, hogy a Fortepan a FB-on időről időre feltesz egy-egy tudósítást arról, hogy éppen mennyi és milyen újabb fotógyűjteményt sikerült szívós munkával hozzáférhetővé tenniük. Sőt pár napja karácsonyi üdvözletet küldött emailben, amire már tényleg nagyon szerettem volna azt válaszolni, hogy a híradások, meg üdvözlet helyett sokkal jobban örülnék, ha egyszer végre felkerülne a szívós munkával általam digitalizált gyűjteményem is, és úgy látom, lassan lemondhatok arról, hogy ezt valaha megérem. Dehát ugye nem lehetek ünneprontó, mert mindenkinek akkora, de akkora lelke van, még a Fortepannak is, ezért aztán semmit sem válaszoltam.
Mondom, szerettem a Fortepant, de már elég rossz szájízzel keresgélek rajta, amikor muszáj. Pedig tényleg kincsesbánya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése