Ez az az eset, amikor hiába törtem a fejem, nem tudtam rájönni, mire gondoltam hat évvel ezelőtt, amikor a bejegyzés egy-két mondatát leírtam. Mire akartam felhasználni "hamarosan" valami keresgélésnek az eredményét? És egyáltalán, milyen témakörben keresgéltem? (Talán a Ladoga-tó Valaam kolostoregyütteséhez kerestem információkat, legalábbis akkoriban arról írtam a blogban.)
2018. február 21., szerda
- Nahát, milyen jól tudja még írni a cirill betűket!- mondja ma a postán a pult mögött ülő férfiú rácsodálkozva a Moszkvába címzett borítékomra. És persze nem tudhatta, miért felelem rá, hogy na hiszen szép is lenne, ha nem tudnám.
Azt már nem tettem hozzá, hogy szerencsére nem látszik a borítékon, mennyire nem áll már rá a kezem a cirill írásra - sőt, lassan a magyar kézírásra se áll rá, annyira elszoktam az írószerszámmal való betűvetéstől. Ami pedig az oroszt illeti, abban nem is azt sajnálom legjobban, hogy írni nehezemre esik, hanem hogy lassan elfelejtem úgy általában a nyelvet, pedig kár lenne azt a sok évet veszni hagyni. Mostanában ugyan sokat olvasgatok oroszul, utánanézek tényeknek, adatoknak, eseményeknek, egyebeknek, igaz, hogy mindezt nem könyvekben, hanem itt a neten, de így sokkal produktívabb, mintha ehhez lexikonokat, egyéb könyveket kellene felhajtanom, ami szinte lehetetlen is lenne. Mit tegyek, szépirodalom olvasására semmi motivációm nincs, egy időben próbálkoztam vele, de semmire se jutottam. Keresgélek tehát, mindig éppen abban a témakörben, ami felkeltette a kíváncsiságomat és ezt nagyon élvezem, ráadásul fel is fogom majd használni. Hamarosan. De motiváció mindenhez kell, még ahhoz is, hogyan ne felejtsünk el egy sok fáradsággal egyszer már megtanult nyelvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése