A szemközti első emeleti bácsiról ez volt az utolsó bejegyzésem a blogban. A következő évben egyszer-kétszer még láttam, de azóta egyáltalán nem. Ha jól számolom, kilencvenhét éves lehet... vagy lenne, ki tudja?
2021. június 6. vasárnap
Most, hogy végre itt a nyár, a szemközti bácsit minden délután kigurítja a lánya az erkélyre. Ha a szomszéd házbeli földszinti új lakó éppen a kertben tevékenykedik, jó napja van a bácsinak, mert régi ismerősökként társalognak. "De régen láttam, hogy tetszik lenni?" - kérdezi a fiatal nő. "Hát látja, azóta már székben vagyok, dehát a kilencvennegyedikben vagyok..." Aztán szó esik mindenféléről. A kutyáról, aki most csak vendégségben van a lánynál, és a bácsi régi kutyáiról, akik közt mindenféle, még vizsla is volt! A házbeli lakótársakról, akik bezzeg az ő kertjüket nem tartják rendben, és a szebbnél szebb, magas fákról, melyekre "szép a kilátás". Meg persze a betegségéről, ami miatt "nem működik" a lába, pedig tudja ám mozgatni, és ezt mindjárt szépen be is mutatja amúgy ülve.
Nyár van. Kerekesszékben és a kilencvennegyedikben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése