Nem megy az írás. Gondolat van sok, de leírni őket nincs hangulatom. Pedig írhattam volna arról, miért szerettem Révay Aranygyűrű című regényét és miért kellett most kölcsönkérnem, vagy hogy milyen apróbb tapasztalatokra tettem szert az egészségügy jelen állapotáról, vagy hogy mennyire el tud keseríteni, ha papírok rendezgetésekor döntenem kell a selejtezést illetően, vagy hogy mennyire fékezett, vihar előtti csendes állapotban élek és ez milyen nagyon nyomaszt, illetve, hogy megint egyre többször fog el a semminek semmi értelme érzés - miközben szívesen mesélnék ifjúkori japán levelező partneremről, akit évek óta hiába keresek, meg még mesélnék a helybéli kis boltban kavargó viharokról, meg sok egyébről is, de nincs lendület. Lapulok és kivárok, aztán majd lesz valahogy, ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése