Odakint dalol egy sárgarigó, a nap még süt, de már jönnek a felhők. A rádióban az előbb arra a kérdésre, ki volt és hol élt Engels, egy járókelő azt felelte: "Hol, hol? Hát Leningrádban!", a másik pedig, amikor azt kérdezték tőle, tudja-e, kiről nevezték el az Engels teret, azt mondta: "Én nem vagyok pesti, nem tudom...".
Ma délelőtt, amikor a faluba tartottam, megint átment előttem a síneken a róka, de most annyira közel volt, hogy önkéntelenül visszahőköltem és mozdulatlanná merevedtem. Már egész otthonosan mozog, nem fél, nem fut, komótosan ballag, sőt megáll és körülnéz. Soványabb, mint a múlt héten, úgy látszik, nem sok csirkét tud ejteni éjszakánként a kertekben (vagy esetleg kicsinyei vannak és szoptat, bár fogalmam sincs, rókáéknál az év mely szakában esedékes a gyermekáldás). Egyre kevésbé tetszik ez nekem, már azt hittem, talán elhúzott a faluból, de nem. Tehát úgy döntöttem, mégis állampolgárnak, sőt helyi lakosnak fogom érezni magam és kilépek a közöny mögül, nem latolgatom tovább azt, amit egy hét óta, nevezetesen, hogy nem csak én láttam, hanem többen is, biztos bejelentette már valaki, meg hogy miért pont én, stb.
Szóval, kikerestem a városüzemeltetési iroda telefonszámát és felhívtam őket. Szépen be is mutatkoztam, nehogy azt higgyék, valaki viccel velük a személytelenség álarca mögül. Előbb egy férfiúval beszéltem és nagyon lényeges momentum volt, hogy a bejelentésemre nem mondta azt, hogy "igen, tudjuk". Pár mondat után udvariasan közölte, hogy átkapcsol XY-néhoz, ő foglalkozik az ilyesmivel. Átkapcsolt. Ismét következett a lényeges momentum: XY-né sem vágta rá a bejelentésemre, hogy "igen, tudjuk". Vagyis a városüzemeltetési iroda kis létszámú előadói közül ketten biztosan nem tudtak a dologról, ergo: senki nem jelentette be az elmúlt két hét alatt, amit tapasztalt. Társadalomrajz, igen.
Hozzáteszem, én is több, mint egy hetet vártam, úgyhogy én sem vagyok sokkal jobb náluk. Először azért hezitáltam, mert ha egy-két százaléknyira is, de ingadoztam, hátha mégis kutyát láttam és nem akartam kiröhögtetni magam. Viszont már másnap megbizonyosodhattam arról, hogy rajtam kívül többen is teljes biztonsággal rókának nézték, tehát róka. Akkor viszont már arra gondoltam, ott vannak azok a többiek, ááá, itt mindenki ismer mindenkit, többek közt az önkormányzati tisztviselőket is, biztos eljutott már a magas hivatalhoz a hír.
Hát kérem, nem jutott el. XY-né hallhatóan meg volt lepve, aztán azt mondta, hogy köszöni, majd szól Z-nek, hogy menjen ki oda. Hogy Z kicsoda, azt nem tudom, de a hölgy számára úgy látszik, egyértelmű volt, hogy Z dolga a nem rendeltetésszerű rókák megtekintése.
Hogy ezután mi lesz szegény ravaszdival, fogalmam sincs, egyáltalán megtalálják-e a bozótban, vagy továbbűzik más bozótba a keresgéléssel, azt sem tudom. De hogy magától nem megy ki a faluból, az szinte biztos, úgyhogy valaminek történnie kell.
Ma délelőtt, amikor a faluba tartottam, megint átment előttem a síneken a róka, de most annyira közel volt, hogy önkéntelenül visszahőköltem és mozdulatlanná merevedtem. Már egész otthonosan mozog, nem fél, nem fut, komótosan ballag, sőt megáll és körülnéz. Soványabb, mint a múlt héten, úgy látszik, nem sok csirkét tud ejteni éjszakánként a kertekben (vagy esetleg kicsinyei vannak és szoptat, bár fogalmam sincs, rókáéknál az év mely szakában esedékes a gyermekáldás). Egyre kevésbé tetszik ez nekem, már azt hittem, talán elhúzott a faluból, de nem. Tehát úgy döntöttem, mégis állampolgárnak, sőt helyi lakosnak fogom érezni magam és kilépek a közöny mögül, nem latolgatom tovább azt, amit egy hét óta, nevezetesen, hogy nem csak én láttam, hanem többen is, biztos bejelentette már valaki, meg hogy miért pont én, stb.
Szóval, kikerestem a városüzemeltetési iroda telefonszámát és felhívtam őket. Szépen be is mutatkoztam, nehogy azt higgyék, valaki viccel velük a személytelenség álarca mögül. Előbb egy férfiúval beszéltem és nagyon lényeges momentum volt, hogy a bejelentésemre nem mondta azt, hogy "igen, tudjuk". Pár mondat után udvariasan közölte, hogy átkapcsol XY-néhoz, ő foglalkozik az ilyesmivel. Átkapcsolt. Ismét következett a lényeges momentum: XY-né sem vágta rá a bejelentésemre, hogy "igen, tudjuk". Vagyis a városüzemeltetési iroda kis létszámú előadói közül ketten biztosan nem tudtak a dologról, ergo: senki nem jelentette be az elmúlt két hét alatt, amit tapasztalt. Társadalomrajz, igen.
Hozzáteszem, én is több, mint egy hetet vártam, úgyhogy én sem vagyok sokkal jobb náluk. Először azért hezitáltam, mert ha egy-két százaléknyira is, de ingadoztam, hátha mégis kutyát láttam és nem akartam kiröhögtetni magam. Viszont már másnap megbizonyosodhattam arról, hogy rajtam kívül többen is teljes biztonsággal rókának nézték, tehát róka. Akkor viszont már arra gondoltam, ott vannak azok a többiek, ááá, itt mindenki ismer mindenkit, többek közt az önkormányzati tisztviselőket is, biztos eljutott már a magas hivatalhoz a hír.
Hát kérem, nem jutott el. XY-né hallhatóan meg volt lepve, aztán azt mondta, hogy köszöni, majd szól Z-nek, hogy menjen ki oda. Hogy Z kicsoda, azt nem tudom, de a hölgy számára úgy látszik, egyértelmű volt, hogy Z dolga a nem rendeltetésszerű rókák megtekintése.
Hogy ezután mi lesz szegény ravaszdival, fogalmam sincs, egyáltalán megtalálják-e a bozótban, vagy továbbűzik más bozótba a keresgéléssel, azt sem tudom. De hogy magától nem megy ki a faluból, az szinte biztos, úgyhogy valaminek történnie kell.
9 megjegyzés:
Jól tetted, hogy bejelentetted!
Bizony jól! A róka csak akkor merészkedik ennyire közel az emberhez, ha veszett. VIGYÁZNI KELL VELE, NEM SZABAD KÖZEL MENNI HOZZÁ! Nem egyszerű a megoldás, mert ilyenkor ki kell lőni, nem gyógyítható, de falun belül nem lehet lövöldözni, úgy tudom. . Felénk mostanság gyógyszerezik őket, megelőzésként, több helyen láttam a fákra kitűzve a piros cédulát, a figyelmeztetést, ilyenkor csak pórázon lehet vinni a kutyákat.
Egyszer régen nálunk, itt az udvarban is volt egy elpusztult róka, én az állatorvosnak szóltam. Nem is gondoltam volna, hogy ez ennyire komoly dolog. Elvitték a rókát, a kutyákat karanténba kellett tenni a vizsgálat végéig, egy csomó jegyzőkönyv is készült.
Igen, én is rögtön erre gondoltam a múltkor, hogy normális róka nem jön be így az emberek közé, csak ha veszett, mindig így tudtam.
A rókáról nem tudok újat mondani, de a sárgarigó! Nálunk már nincs, csak fekete. Pedig milyen szép neve van: aranymálinkó.
Sőt tegnap estefelé kakukk is szólt, pedig azt már itt is régen hallottam.
Nálunk bizony van! Rendszeresen énekel, összetéveszthetetlen a hangja.
Itt sok a fakopács és télen rengeteg a varjú! Ja, és szarka is van... :) Néha még emberi formát is ölt. :)
Ajjaj, emberformájú szarkákból itt több van, mint madárból. :((
akkor is bemegy ám az emberek közé, ha ő a vuk. :)
a bejelentések természetrajza pedig általában ilyen. jó, hogy megtetted ám.
Megjegyzés küldése