Heuréka! - ezennel feltaláltam a nosztalgiapósztot. Ha nincs miről írnom, beleturkálok a régi blogomba és idebiggyesztek belőle egy bejegyzést. Annál is inkább jó megoldásnak érzem ezt, mivel a jelenlegi kedves olvasóim egy része biztos, hogy nem olvasott engem két-három évvel ezelőtt és mint tudjuk, egy újszülöttnek minden vicc (és pószt) új.
Amikor nagy ritkán beleolvasok a régi blogomba, folyamatos csodálkozás uralkodik el rajtam. Milyen régen volt ez is, az is! A legtöbb leírt eseményt már régen elfelejtettem és mennyi minden történt velem azóta, te jó ég!
Ezt például, ami itt következik, 2005 júniusában írtam. Akkor még naponta bejártam és ez eléggé megviselte begubózásra hajlamos, elefántcsonttoronyba vágyó lelkemet. Viszont az itt lefestett személyek nagy része ma is megvan, ma is bejár és ma is ugyanolyan, mint akkoriban. Csak ők is pontosan két évet öregedtek azóta. Ugyanúgy, mint én.
Amikor nagy ritkán beleolvasok a régi blogomba, folyamatos csodálkozás uralkodik el rajtam. Milyen régen volt ez is, az is! A legtöbb leírt eseményt már régen elfelejtettem és mennyi minden történt velem azóta, te jó ég!
Ezt például, ami itt következik, 2005 júniusában írtam. Akkor még naponta bejártam és ez eléggé megviselte begubózásra hajlamos, elefántcsonttoronyba vágyó lelkemet. Viszont az itt lefestett személyek nagy része ma is megvan, ma is bejár és ma is ugyanolyan, mint akkoriban. Csak ők is pontosan két évet öregedtek azóta. Ugyanúgy, mint én.
Ismeretlen ismerősök
Ilyenek sokan vannak körülöttem, elsősorban útitársak. Még sose beszéltünk egymással, de némelyikről többet tudok, mint gondolná. Nevük is van, legtöbbjüknek én adtam.
Itt van mindjárt Nagyokos: kopaszodó, szemüveges-bajuszos férfi, két évvel ezelőtt még családostul utazott. Friss család voltak, látszott rajtuk, de tudtam is. Ugyanis amikor az asszonykát először láttam, épp a kelenföldi váróteremben ült egy padon, ordibált a mobilján a volt férjével, annak a két gyereknek az apjával, akik mellette kuksoltak, mint a riadt madárkák. A családi viszonyok azonnal kiderültek a szavaiból, az volt a helyzet, hogy valami oknál fogva nem tudtak megegyezni abban, mikor jöhet az apuka a gyerekekért és mikor nem. Amikor aztán bejött a vonat, arra már Nagyokossal együtt szálltak fel négyesben. Ő volt az új apuka. A kislány hisztijeit és faksznijait elég nehezen viselte, de a kisfiúval szót értett. Anyuka pedig egész úton tette-vette magát: nagy hangon próbálta a gyerekeket kordában tartani, az egész viselkedése elsősorban a pasasnak szólt. Reggelenként is együtt utaztak, a kisfiú már iskolás volt, a kislány talán még óvodás és ezek szerint mindkettőjüket a városba járatták iskolába-óvodába. De mind a négyükre jellemző volt, hogy nem törődtek senkivel. Úgy szálltak fel, úgy helyezkedtek el és úgy beszéltek, vitatkoztak, mozogtak egész úton, mintha egyedül lennének. Keresztülnéztek mindenkin, nem kérdezték meg, szabad-e a hely és leszálláskor nem köszöntek (ugyanis ez általában még így szokás).
Tavaly nyáron egy reggel egyedül jött a férfi. Gondoltam, vakáció van, a gyerekeket nyaraltatják valahol, vagy anyuci szabadságot vett ki és otthon van velük. De eltelt a nyár és a család többi tagja azóta se jelent meg, ennek már egy éve és a pasas azóta is egyedül utazik. Illetve egy másik férfival, aki kolléga vagy barát, de nagyon jól tud vele beszélgetni - pontosabban, ő fejtegeti az elméleteit a politikáról, közéleti eseményekről, az meg hallgatja. Ugyanúgy tudomást se vesz a körülötte ülőkről, nem kérdezi, szabad-e a hely és nem köszön.
Aztán itt van Önzőné és Fia. Hervadt, de azelőtt mutatós negyvenes nő a kamasz fiával. Minden délután együtt jönnek. Amióta ismerem őket, a fiú kb. fél méterrel lett magasabb, a mama pedig nyolc árnyalattal vörösebb. Senkivel se törődve ül le, a cuccát maga mellé teszi és hiába az az egyetlen ülőhely a kocsiban, kézigránáttal se lehet kirobbantani mellőle. Viszont mindig gondosan ügyel arra, hogy elég dekoratívan helyezkedjen el, minél előnyösebben mutasson az ülésen, ami a negyven éves, lepusztult kocsiban nagyon sokat számít.
Na és ott van Berci. A neve valódi, egy telefonbeszélgetés alkalmával hallottam, amint bemutatkozott. Berci beül a vonatba a Déliben, elhelyezkedik és azonnal előveszi a szendvicsét, ami az évszaknak megfelelően van házilag összeállítva, tehát télen például általában disznótoros és valami savanyúság két szelet kenyér közé applikálva. Remek illatokat áraszt a kajája, már ezért se szeretem szegény Bercit, mivel én ilyesmit nem ehetek, ő viszont nagyon is megeszi ott a szemem láttára. Nincs igazság a földön.
Vannak még Nagydumásék. Hárman vannak, ötvenes férfiak, láthatóan különböző munkahelyről jönnek, de mindig együtt utaznak haza. Kiszúrják, hol van három hely és leülnek. Annak az egynek pedig, aki már ott ült a négyes fakkban, hát annak az Isten irgalmazzon ettől kezdve, mert biztos lehet benne, hogy egész úton hallgathatja a szövegelésüket. Még hogy a nőknek be nem áll a szájuk! Pedig hármuk közül az egyik szinte azonnal elalszik, mihelyt a vonat elindul. Ő jár a legjobban.
És még sokan mások ... a Négyesfogat, amely három fiatalemberből és egy igazán "szőke" leányból áll, a fiúknak be nem áll a szájuk, a csaj meg iszonyú hülyeségeket tud közbeszúrni, vagy a Nénik, akik mind nyugdíjasként dolgoznak a nagyvárosban és ugyanabba a faluba valósiak, aztán a Sportlédi, huszonéves lány, aki a kerékpáros kocsiban szállítja Budaörsig a bicaját, jól eldumál a tatabányai volt iskolatársaival, majd pedig délután a bicajjal teker hazáig, no meg Fázóska, egy harmincas nő, aki plusz húsz fokban is sapkát hord és csak oda ül le, ahol felhúzhatja az ablakot ..., és így tovább.
Mint egy panoptikum. Csak ezek mozognak és beszélnek.
Itt van mindjárt Nagyokos: kopaszodó, szemüveges-bajuszos férfi, két évvel ezelőtt még családostul utazott. Friss család voltak, látszott rajtuk, de tudtam is. Ugyanis amikor az asszonykát először láttam, épp a kelenföldi váróteremben ült egy padon, ordibált a mobilján a volt férjével, annak a két gyereknek az apjával, akik mellette kuksoltak, mint a riadt madárkák. A családi viszonyok azonnal kiderültek a szavaiból, az volt a helyzet, hogy valami oknál fogva nem tudtak megegyezni abban, mikor jöhet az apuka a gyerekekért és mikor nem. Amikor aztán bejött a vonat, arra már Nagyokossal együtt szálltak fel négyesben. Ő volt az új apuka. A kislány hisztijeit és faksznijait elég nehezen viselte, de a kisfiúval szót értett. Anyuka pedig egész úton tette-vette magát: nagy hangon próbálta a gyerekeket kordában tartani, az egész viselkedése elsősorban a pasasnak szólt. Reggelenként is együtt utaztak, a kisfiú már iskolás volt, a kislány talán még óvodás és ezek szerint mindkettőjüket a városba járatták iskolába-óvodába. De mind a négyükre jellemző volt, hogy nem törődtek senkivel. Úgy szálltak fel, úgy helyezkedtek el és úgy beszéltek, vitatkoztak, mozogtak egész úton, mintha egyedül lennének. Keresztülnéztek mindenkin, nem kérdezték meg, szabad-e a hely és leszálláskor nem köszöntek (ugyanis ez általában még így szokás).
Tavaly nyáron egy reggel egyedül jött a férfi. Gondoltam, vakáció van, a gyerekeket nyaraltatják valahol, vagy anyuci szabadságot vett ki és otthon van velük. De eltelt a nyár és a család többi tagja azóta se jelent meg, ennek már egy éve és a pasas azóta is egyedül utazik. Illetve egy másik férfival, aki kolléga vagy barát, de nagyon jól tud vele beszélgetni - pontosabban, ő fejtegeti az elméleteit a politikáról, közéleti eseményekről, az meg hallgatja. Ugyanúgy tudomást se vesz a körülötte ülőkről, nem kérdezi, szabad-e a hely és nem köszön.
Aztán itt van Önzőné és Fia. Hervadt, de azelőtt mutatós negyvenes nő a kamasz fiával. Minden délután együtt jönnek. Amióta ismerem őket, a fiú kb. fél méterrel lett magasabb, a mama pedig nyolc árnyalattal vörösebb. Senkivel se törődve ül le, a cuccát maga mellé teszi és hiába az az egyetlen ülőhely a kocsiban, kézigránáttal se lehet kirobbantani mellőle. Viszont mindig gondosan ügyel arra, hogy elég dekoratívan helyezkedjen el, minél előnyösebben mutasson az ülésen, ami a negyven éves, lepusztult kocsiban nagyon sokat számít.
Na és ott van Berci. A neve valódi, egy telefonbeszélgetés alkalmával hallottam, amint bemutatkozott. Berci beül a vonatba a Déliben, elhelyezkedik és azonnal előveszi a szendvicsét, ami az évszaknak megfelelően van házilag összeállítva, tehát télen például általában disznótoros és valami savanyúság két szelet kenyér közé applikálva. Remek illatokat áraszt a kajája, már ezért se szeretem szegény Bercit, mivel én ilyesmit nem ehetek, ő viszont nagyon is megeszi ott a szemem láttára. Nincs igazság a földön.
Vannak még Nagydumásék. Hárman vannak, ötvenes férfiak, láthatóan különböző munkahelyről jönnek, de mindig együtt utaznak haza. Kiszúrják, hol van három hely és leülnek. Annak az egynek pedig, aki már ott ült a négyes fakkban, hát annak az Isten irgalmazzon ettől kezdve, mert biztos lehet benne, hogy egész úton hallgathatja a szövegelésüket. Még hogy a nőknek be nem áll a szájuk! Pedig hármuk közül az egyik szinte azonnal elalszik, mihelyt a vonat elindul. Ő jár a legjobban.
És még sokan mások ... a Négyesfogat, amely három fiatalemberből és egy igazán "szőke" leányból áll, a fiúknak be nem áll a szájuk, a csaj meg iszonyú hülyeségeket tud közbeszúrni, vagy a Nénik, akik mind nyugdíjasként dolgoznak a nagyvárosban és ugyanabba a faluba valósiak, aztán a Sportlédi, huszonéves lány, aki a kerékpáros kocsiban szállítja Budaörsig a bicaját, jól eldumál a tatabányai volt iskolatársaival, majd pedig délután a bicajjal teker hazáig, no meg Fázóska, egy harmincas nő, aki plusz húsz fokban is sapkát hord és csak oda ül le, ahol felhúzhatja az ablakot ..., és így tovább.
Mint egy panoptikum. Csak ezek mozognak és beszélnek.
2 megjegyzés:
Hát, nem csodálom, hogy ezek az utazások megviseltek. Elég szörnyű lehetett ez a társaság. Ráadásul naponta kétszer. Az unokahúgom is naponta vonatozik, "nagy élmény" lehet neki is.
Én nagyon jól szórakoztam a beszámolón. Jó ötlet volt ez tőled. :)
Megjegyzés küldése