Szerintem az élet

Túl vagyunk a harmadik, éjszakai sötétséggel támadó felhőszakadáson, most már esett elég víz kezicsókolom, abba lehetne hagyni, kérem szépen. Mindeközben a főváros keleti szélén, mint ismerőseim mesélik, mostanában rendszeresen öt csepp esőnél nem esik több és az ottani kiskert- és telektulajdonosok gondolatban mantrázzák az Add már, Uram az esőt című örökbecsű kovácskati számot.
Mire ennek a viharnak vége lett, addigra már hivatalból is besötétedett, mivel elmúlt kilenc óra, én meg összepakoltam a holnapi kirándulásra a cuccomat, csak még azt nem döntöttem el, hogy merjek-e szandálban menni, kockáztatva, hogy szétáztatom, vagy bújjak a jól kitaposott félcipőmbe, annak nem árt a felhőszakadás sem. Az időjárási oldalakat hiába bújom, csak a dilis zivatarváró fórumozókat találom, akiknek beteges vágyuk a minél nagyobb zivi és csapi, és csak úgy dobálóznak a lecsapókkal, meg konvekcióval, komolyan mondom, nem normális egyik sem. De hogy konkrétan és várhatóan holnap milyen idő lesz a Gerecse hegység keleti végén, arról egy kukk sincs sehol, na. Úgyhogy vagy elkap bennünket az eső, vagy nem, kábé ez az alternatíva.

Azt meg még nem is meséltem, hogy még mindig megvan ám a saját rókánk. Pár nappal ezelőtt a református temetőben látták, amint egy síron üldögélt. A három, ezt észlelő látogató megpróbálta bekeríteni (rejtély, hogy ha sikerült volna, akkor mi volt a tervük vele, kiutasítják a faluból, vagy mégis, hogy képzelték?), de a ravaszdi okosabb volt náluk, ugyanis egyszerűen kiugrott a kerítésen és elszaladt. Ezek után telefonáltak az önkormányzatra annak a bizonyos B-nek, akit nekem is emlegettek a múltkor a telefonban. B. ki is jött, de persze a róka nem várta vigyázz állásban, úgyhogy B. dolgavégezetlenül távozott.
Miközben az a hír is járja, hogy a temetővel szomszédos Vörösmarty utcából sorra tűnnek el a tyúkok, csirkék. Naná, a rókának is élnie kell valamiből. Én viszont arra gondoltam, hogy miután már sok-sok hét telt el azóta, hogy nálunk tanyáz, és még mindig él, sőt állítólag egyáltalán nem látszik betegnek, ebből talán az is következik, hogy nem veszettségben szenved. Egyszerűen csak elveszítette a szokásos életterét a falu határában - ami nem csoda, mert épül itt körös-körül minden, lakópark, külföldiek úri sportjának sportkomplexum, egyebek - és addig-addig hátrált a lecsupaszított természeti környezetből, míg behátrált a lakóházak közé. Talán érdemes lenne az állatvédőket felhívni, bár nem tudom elképzelni, ők mit tehetnek, hiszen nem tudjuk garantálni, hogy a róka ott lesz, ahová az állatvédőket kihívjuk. Mindenesetre bízom a Vörösmarty utcaiak lázadásában, ha megunják a csirkeállomány pusztulását, majd meglátjuk, lép-e akkor valaki.

Most pedig még bekanalazom a maradék Monty nevű jégkrémemet és szundi, mert hajnalban kelni kell. Holnap este jövök, jó éjszakát mindenkinek!