Jó kis nap volt tegnap, megvolt Kalocsa és nem utolsósorban megvolt az író-olvasó találkozó is! Volt napfényben séta, érsekkertben ücsörgés, fagyizás, családtörténetben_lyuk utáni nyomozás és főleg beszélgetés, beszélgetés és beszélgetés, ami olyan volt, mintha író és olvasója mindig is ismerték volna egymást.
Az is igaz viszont, hogy én a nap végére (végére? már a buszon többször elaludtam) kinyúltam a fáradtságtól. Szentül eltökéltem, hogy mostanában részemről legfeljebb vonatutazás vagy max. egyórás buszút jöhet számításba. Kalocsa busszal messze van nekem, nagyon messze.
Az is igaz viszont, hogy én a nap végére (végére? már a buszon többször elaludtam) kinyúltam a fáradtságtól. Szentül eltökéltem, hogy mostanában részemről legfeljebb vonatutazás vagy max. egyórás buszút jöhet számításba. Kalocsa busszal messze van nekem, nagyon messze.
7 megjegyzés:
1. De jó képek!
2. Egyszer én is jártam Kalocsán, valamikor a 80-as években. Vackorral. :-)
3. Mennyi ideig megy a busz Kalocsára? (Én sem szeretem a hosszú buszozásokat. Fárasztó. Sokkal jobb a vonat.)
Ne csináld már , ki volt az az író?????????????
Kacinka, hogyhogy az író ki volt? Én voltam az író, már bocs' ... Az olvasó pedig nem blogíró (egyelőre legalábbis, de már puhul :)))
Samu, az út kb. 2,5 óra, ez sok, különösen amikor tele van a busz. Aztán ha már leszállnak páran, akkor lehet variálni, átülni is tágasabb helyre, de nem nagy élvezet akkor sem. Jobb a vonat.
Így van. Jobb a vonat. A busz tömött és meleg. Túl hosszú út ez.
Ez jó! :) Én is az író személyére voltam nagyon kíváncsi. :) Már értem. Jól megtréfáltál minket. :))
Nagyon-nagyon szépek a képek! Te is élvezed a blogolás "sikerélményeit". (Kalocsa) :-)
Megjegyzés küldése