2009. június 7., vasárnap

Meg kellett állapítanom, hogy szép hazánkban egyetlen esemény van, mely összehozza és bizonyos sajátos hangulatú, kellemesen baráti sorsközösségbe tereli a magyarokat: ha a könyvheti Vörösmarty téren zuhogni kezd az eső. Az árusok viccelődve kapják elő és teregetik a fóliákat, a nagyközönség pedig egymásra vigyorogva húzódik összébb a sátrak ponyvája alatt, nem baj, hogy oda is bever az eső, senki nem dühöng, nem kapkod, nem szalad biztonságosabb fedél alá, mindenki haláli nyugalommal folytatja a nézelődést.
Évek óta nem jártam bent a könyvhéten, utoljára abban az időben voltam (egy év volt ilyen, vagy több is?), amikor kivételesen a Bazilika előtt húzták fel a sátrakat. De most már megint visszaállt a régi módi, a Vörösmarty téren nyüzsög a kultúra. Érdekes élmény, majdnem olyan, mint régen, csak jóval több a kiadó és a sátor. (No meg más a környezet: nincs ott háttérnek a Luxus áruház, hanem valami ismeretlen nevű bolt, és az elizélt palota helyén is egy másik, új üvegmonstrum áll). Néhány könyv láttán persze fájdalmasan csábultam, csábulgattam, de a mai könyvárak mellett ennyiben is maradtam, mindössze egy Szvorák Kati cédét lőttem - nehogy már vásárfia nélkül jöjjek haza - no meg jól megjegyeztem, mi lesz az, amit majd valamelyik könyvtárból feltétlenül kölcsönveszek. Mert húsz százalékos kedvezmény ide vagy oda, azért nekem 4200 is sok egy egyébként igen szép kiállítású és nagyon érdekes könyvért (Katona József: Katonai orvoslás - ő persze nem a bánkbános Katona, hanem egy mai orvos). Meg az Arcanum dévédékért is sok a húszezer (meg még több), még akkor is, ha ajándékképpen ideadtak volna mellé egy Diafilmtárat. Nem vagyok képes megszokni ezeket az árakat és azt hiszem, akkor se szoknám meg, ha ötször annyi lenne a jövedelmem, mint amennyi. Pedig könyvtárban dolgoztam le az utóbbi harminc évemet, tehát nem hirtelenül ért a sokkhatás, hanem napról napra követhettem az árak emelkedését, az orrom előtt lett a húsz forintos tankönyvekből ezerötszáz, sőt... mégis mindig újra és újra megdöbbentem, hogy mennyibe kerül egyik-másik könyv. Aztán egyszercsak már minden könyv drága lett. Szóval, virágozzanak csak a könyvtárak - már ha hagyják őket virágozni - szükség van rájuk.


3 megjegyzés:

Kanga írta...

Én "örültem" az otthoni könyváraknak, mert még mindig jóval olcsóbbak mint felénk. Sajnos drágább lett az előállitás, nyilván a példányszámok is csökkenőben, tehát nekünk kell többet fizetni. Pedig nem jó ez igy. A könyvnek nem szabadna luxusnak lennie. Manapság azonban örülnünk kell, hogy vannak, mert a inf.technika (komputerek, e-book) egyre jobban lenyomja a nyomtatott könyvek piacát. Bárcsak az én negativ fantáziám lenne, de sajna rohanunk az irányba, hogy kb. 20 év és a kiadók, könyvesboltok léte emlék lesz (a könyvtárakba pedig nem könyvekért, hanem komputerezni járnak az "olvasók":(

Ági néni írta...

Szép kis jövő, mondhatom. :((

Meta Hari írta...

Ez egészen érdekes helyzet. A nyugati végeken, ahová én járok könyvtárba, ott már most is azért járnak a népek, hogy a napi két óra ingyen internet-szolgáltatást igénybe vegyék. És esetleg várakozás közben levesznek a polcról újságot, könyvet. A város központi könyvtáráról van szó, ahol a gyerekkönyvek, a tankönyvek és az egyéb szakirodalmak, mint pl Yellow Pages, jogtárak, nem viccelek, telefonkönyvek vannak a legnagyobb számban a polcokon. És van egy fél emelet szép és közepesen szép irodalom. A másik fele a résznek az hangoskönyv. Úgyhogy már most kezdhetnek reszketni az írókezek, hogy hová kell a szépirodalom...
Ami viszont nekem meglepetés volt, az az, hogy a tömegközlekedésben minden harmadik embernél könyv van. Nem e-book olvasó, nem tenyérkütyü, hanem hús-vér-papír könyv! Oké, a 5-6 fontos ponyvák, ami itt középkategóriának számít. A szépirodalom az néha beruházás-számba megy, általában 9-15 font között lehet kapni, a keménytábla az plusz 3 font.. Az újságok, azok az itteni hírek szerint is kevesebben vannak, nem fogynak, csakis a színes magazinok.
Végül még mindig nem látszik azért, hogy a Gutenberg-galaxis megtérdelne az elektronikus világ előtt, szerencsénkre.