Szerintem az élet

Elkapott valami nyavalya, de rendesen és ezennel csatlakozom Mornixhoz, azaz titkon én is reménykedem, hogy ez talán a há-egy-en-egy. Az semmit sem jelent, hogy a tévé nem mondja be, miszerint kies mezővárosunkban járvány van, hiszen a betegek nagy hányada el sem megy az orvoshoz (amint én sem), de én az elmúlt hetekben annyit vonatoztam és annyiszor szippantgattam be a vonat légkondijának (vissza)forgatott levegőjét, meg aztán annyit ültem esztékáfolyosókon, hogy nem kellett nagy erőfeszítés benyelni a vírust. Mindazonáltal lehetséges, hogy egész más baci ez, de az indító torokfájásom olyan volt, amilyet nemigen tapasztaltam még, pedig torokfájásban sok-sok éves, nagy gyakorlatom van. Azért mégis jó lenne megtudni, hogy újinfluenza ez, vagy sem, de ezért nem fogok elzarándokolni egyetlen áentéeszbe sem, pláne lázasan.
Persze amikor tegnap este hatkor beláttam, hogy nem úszom meg a lázcsillapítót, egyúttal az is kiderült, hogy a Rubophen csekély hét éve (!) lejárt - ebből is kitetszik, nem vagyok én olyan gyakran lázas - na szóval, maradt a régi jól bevált Algopyrin, ő is megküzdött a lázammal. Aztán ma kedves utcabéli hozott nekem a patikából friss Rubophent, de remélem, abból csak tartalék lesz. Azt elég nehezen viselem, hogy lassan a fülemen jön ki a harmadik napja vedelt mézes-citromos lötty, már nem az influenza miatt nincs étvágyam, hanem emiatt a folyadék miatt, úgyhogy például mézet pár hónapig látni se akarok.

Mivel ma nemigen voltam képes semmire, délután moziztam egyet és megnéztem az Airport '69-et (a filmen ugyan a '69 nincs rajta, szerintem azt utólag toldották hozzá a későbbi Airport-filmektől való megkülönböztetésül). Nekem harmincvalahány év után is tetszett, beleértve persze a nosztalgikus érzéseket is, de közben megállapítottam, hogy mennyire más, mint a ma gyártott filmek. Arthur Hailey-regényből ma egészen másképp készítenének filmet és nem biztos, hogy nekem az jobban tetszene. Inkább néztem a néha eltúlzott drámai pillantásokat, meg a vészhelyzetben is mindvégig jólfésült Dean Martint, és nekem annyi izgalom is elég volt, amit ez a film nyújtott - jó, jó, úgy könnyű, ha az ember tudja a végét.