Hogy legyen már itt valami békés, szép dolog is, hallgassatok Vivaldit. Mert nem csak a gugli, hanem a jutyúb is a barátom ugyebár, ahol is végre megtaláltam azt a darabot, melyből csak arra emlékeztem, hogy Vivaldi és hogy g-dúr hegedűverseny. Ez volt hetedikes koromban az utolsó nagyobb mű, mellyel birkóztam hegedűtanulmányaim közepette. Kerestem, kerestem, mert tudtam, ha meghallom a dallamot, biztosan ráismerek. És végül így is történt, íme ő az (pontosabban, az első Allegro tétele).
6 megjegyzés:
Szép!
Le a kalappal a hegedülésedért! Ma se tudom, hogy lehet a húron pont azt a hangot eltalálni! Én zongoráztam, ott könnyebb a hangokat meglelni.
Nem is tudtam, Ági! Meddig hegedültél? Az egyetemi közös időnk alatt mélyen hallgattál róla...
Én is zongoráztam hat évig. Ma már jobban szeretném, ha csellón tanultam volna.
Hát tényleg nehéz eltalálni a hangokat. :) Zongorázni szerettem volna, de hegedű lett belőle, hét évig tanultam, aztán nyolcadikban fellázadtam és nem voltam hajlandó tovább gyötörni magam.
Mostanában néha felmerül bennem, hogy venni kéne az ecserin egy hegedűt (mert a régit könnyelműen eladtam az első költözésnél), de a mai kezeimmel már úgyse tudnék élvezhetően játszani rajta.
Nem ment át amit délután írtam? Vagyis, hogy köszi, mindig jó klasszikus zenét hellgatni, persze B erre is csak rázza a fenekét, mint minden zenére. :-)
Ha a dátumokat nézem úgy tűnik, téli szendergésben vagy?:o)
Megjegyzés küldése