Mostanában szokatlanul gyakran megy nálam a tévé, nem mintha folyton nézném, hanem csak bekapcsolom, aztán úgy marad és hangszennyez a lakásban. Ennek következtében elég sok reklámot nem is látok, csupán hallok és legtöbbjükre csak a sokadik alkalommal nézek rá, vagy azért, mert annyira idegesít már, hogy kíváncsi vagyok, hogy néz ki, vagy pedig azért, mert tetszik és ez tesz kíváncsivá.
Sok reklám alapja valami kis történet, pár snittből összevágott néhány másodperces mini-sztori, aminek fel kell hívnia a figyelmet a reklámozandó cikkre. Na mármost, én olyan vagyok, hogy szeretem érteni, mi ez a sztori, kik a szereplők, mit mondanak, mit csinálnak, de ez nem mindegyiknél sikerül, nézhetem akár többszáz alkalommal is, akkor se értem némelyiket.
Például a lila színű mobilszolgáltató téli reklámja, ha megfeszülök, se jut el az értelmemig. Nagyon aranyoska az a leány, aki beleénekel a nagy behavazott és bedugult forgalomba, miközben egy verandán ringatózik nyugágyban a hóesésben, de mondja már meg valaki, hogy mitől száll a hangja kihangosítva az álló kocsisorok fölött? Telefonál, de kinek, hova? Ő az útinformos tudósító, vagy mi? Milyen élethelyzet ez, és egyáltalán, életszerű ez? Hallott már valaki behavazott, álló forgalomban helyzetjelentést a nagy magyar téli ájerban? Kacagnom kell. Persze tudom, most szemfülesebb reklámzabálók felhorkannak, hogy a srác a kocsiban kihangosítja, amit kell, na de attól az még nem hallatszik a fél városban.
Viszont a legújabb R... bankos reklámban nagyon bírom azt a szemüveges csajt, aki a másik lelkendezésére (mármint hogy amaz a konyháját szuper bióvá varázsolandó azt lihegi, hogy "csajok, jövő ilyenkor probiotikus kenyeret eszünk!") kinéz a szemüvege fölött és azt dörmögi: "Aha aha ... hát én nem érek rá jövőre" - ezen minden alkalommal nagyon tudok röhögni.
Sok reklám alapja valami kis történet, pár snittből összevágott néhány másodperces mini-sztori, aminek fel kell hívnia a figyelmet a reklámozandó cikkre. Na mármost, én olyan vagyok, hogy szeretem érteni, mi ez a sztori, kik a szereplők, mit mondanak, mit csinálnak, de ez nem mindegyiknél sikerül, nézhetem akár többszáz alkalommal is, akkor se értem némelyiket.
Például a lila színű mobilszolgáltató téli reklámja, ha megfeszülök, se jut el az értelmemig. Nagyon aranyoska az a leány, aki beleénekel a nagy behavazott és bedugult forgalomba, miközben egy verandán ringatózik nyugágyban a hóesésben, de mondja már meg valaki, hogy mitől száll a hangja kihangosítva az álló kocsisorok fölött? Telefonál, de kinek, hova? Ő az útinformos tudósító, vagy mi? Milyen élethelyzet ez, és egyáltalán, életszerű ez? Hallott már valaki behavazott, álló forgalomban helyzetjelentést a nagy magyar téli ájerban? Kacagnom kell. Persze tudom, most szemfülesebb reklámzabálók felhorkannak, hogy a srác a kocsiban kihangosítja, amit kell, na de attól az még nem hallatszik a fél városban.
Viszont a legújabb R... bankos reklámban nagyon bírom azt a szemüveges csajt, aki a másik lelkendezésére (mármint hogy amaz a konyháját szuper bióvá varázsolandó azt lihegi, hogy "csajok, jövő ilyenkor probiotikus kenyeret eszünk!") kinéz a szemüvege fölött és azt dörmögi: "Aha aha ... hát én nem érek rá jövőre" - ezen minden alkalommal nagyon tudok röhögni.
2 megjegyzés:
Ezen a téli reklámon én is gondolkodtam. A srác világos, hogy a kedvese, és őt tartja szóval nagy dugó-magányában a lány. A kihangosítást én sem értettem, de megrántottam a vállam, hogy vagy hangosbemondós a kocsija, vagy ez csak egy "átvitt értelemben vett" kihangosítás, hogy minden kocsiban meg lehetne ez a személyes kapcsolat, ha ön..... Igazából a havat irígyeltem tőlük.
A miénk a kakaóbabos tibireklám, amin nagyon tudunk röhögni, annyira rossz, annyira blőd, hogy az már jó.
Én is hallok sok olyan reklámot, melyben az első résznek semmi köze a reklámozott dologhoz. Idegbajt kapok tőlük.
Pl.: "Felül semmi - patikapénztár." Mi közük ezeknek egymáshoz?Tudtommal a felül semmi félmeztelenséget jelent. (Oben ohne) Vagy már hülyülök?
Megjegyzés küldése