Szerintem az élet

Megnyugodva látom, hogy másnál sem működik az a fajta boxnetes zenedoboz, ami ezelőtt nálam is volt, de nemrég kicseréltem, merthogy egyszercsak elkezdett nem működni. Na nem azért vagyok megnyugodva, mert örülök, hogy másnak se jobb, mint nekem, hanem most már legalább biztos, hogy boxnetéknél van valami grimbusz. Úgyhogy sajna, csak ez a fajta, sokkal csúnyább, ide nem illő, megváltoztathatatlan színű és arculatú doboz zenél itt, nem tudok mit tenni, ez legalább szól.

Egyébként pedig úgy néz ki, kínomban rákényszerülök, hogy bő másfél éve fáradságos munkával összegyűjtött családtörténeti adataimhoz végre visszasompolyogjak. Valami értelmeset (értelmeset? hmmm...) véghez kell vinnem, ha már be vagyok ide szorítva, tevékenységem nem merülhet ki a végtelenségig a főzés-mosás-takarítás-hólapátolás és hasonlók végzésében, beleértve Charly majmot is (melynek mai epizódjában a legnagyobb poénnak az számított, amikor a kedélybeteg papagáj csak Karel Gott németül énekelt dalaitól nyugodott meg, na itt döntöttem el, hogy Charly majomból ennyi elég is). Szóval, beindulok, mint az úthenger, átgondolok, rendszerezek mindent, és újra beleásom magam az árván, parlagon heverő anyagba, szépanyáim, ükapáim és társaik világába. Gyanítom, jobban is fogom érezni magam a tizenkilencedik századi hangulatban, aztán majd lesz valahogy.