Szerintem az élet

Történelmi pillanat: fél év óta ma először ittam tejet. És persze semmi bajom sincs tőle. Április óta ugyan már megszoktam azt a mézes-citromos löttyöt, amit reggeli ital gyanánt kénytelen voltam naponta magambadönteni, de mostanra elegem lett belőle. A tej epebetegségeknél valami mumus, minden létező ismertető anyagban vagy úgy említik, mint kerülendőt, vagy pedig melléteszik, hogy "egyéni tűrőképesség szerint" fogyasztható. Hát most kipróbáltam, milyen az egyéni tűrőképességem a tej irányában, de ezek szerint nincs azzal semmi baj, ihatom a pótkávés-kakaós tejecskémet úgy, mint azelőtt. Tulajdonképpen rántott cuccokon és k-betűs növényeken kívül már mindennel megbékélt a szervezetem, a nyers almával még vannak összeütközései, de csak ha rágom, mert ha a gyerekkoromból megmaradt muzeális értékű üveg almareszelőmön lereszelem, akkor azzal sincs semmi gond. Most már tényleg nem fogok éhenhalni, sőt mivel elértem a kitűzött versenysúlyomat - vagyis visszahíztam a leadott húsz kilóból ötöt - kezdhetek vigyázni a súlyomra is, de ezt már igazán megszoktam.
Azon gondolkoztam valamelyik nap, hogy indíthatnék egy blogot (a blogindításba mostanában úgyis nagyon belejöttem) valami olyasmi címmel, hogy hogyan éljük túl ép testben ép ésszel az epeműtét előtti és utáni időket. Mert a kajáról ebben a témában már nemigen tud nekem senki újat mondani, épp ideje lenne megosztani sorstársakkal ezt a kincset. Azért még várok kicsit, hátha elmúlik nálam ez a blogindítási reflex, el szokott múlni (pár kivételtől eltekintve, ugyi). :-)

Máskülönben pedig kinyiffant a fürdőszobai olajradiátor, szétszakadt a porszívó gégecsöve, most várom kíváncsian, mi lesz a harmadik, ami a lakásban tönkremegy, mert az úgy szokott lenni, ilyenkor nincs megállás. De már kitaláltam, hogyan fogom megjavítani a porszívót, merthogy ebben a típusban cirka hétezerháromszázért kapható új gégecső, annyiért nem veszek egy tizenkét éves géphez semmit, mikor kicsivel többért már új gépet kaphatnék. Megjavítom, tart ameddig tart, oszt' jónapot. A radiátor már más tészta, azon még gondolkodom.
Az őszi fáradtságom azonban úgy tűnik, nem javítható. Reggelenként alig bírom kivakarni magam az ágyból, ráadásul fáradtabbnak érzem magam, mint amikor este lefeküdtem. És majd amikor átállítjuk az órát, na, akkor jön rám az igazi rossz világ, kell vagy két hét, mire átállok. Jön a tél, undorundorundor. :(