Mialatt ma végigbumliztam a nagyváros elég jelentős részén, több ismerős arc is elémugrott. A 47-es villamoson például Hűvösvölgyi Ildikó ült le velem szemben, aztán egy boltban éppen Kánya Kata lépett el a pénztártól, amikor odaértem, de hogy egy étterem utcára kiülős asztalai egyikénél Robert de Nirót véltem felfedezni, az már tényleg csak a fantáziám műve volt. Több prominens személyt ma nem láttam, mert nem tartozik közéjük sem az a hajléktalan, aki a kelenföldi pályaudvar melletti bozótban ücsörgött a kempingszékén a maga tákolta kunyhója előtt, sem az a fiatal lány és fiú, akik a kelenföldi templom urnatemetőjének tetőteraszán csókolóztak szorosan összeölelkezve a mai novemberi nyári napsütésben. Alant az "örökre szépek", fent a szerelem, ilyet kitalálni sem lehetne.
Bárcsak maradna ilyen az idő úgy cirka januárig, aztán jöhet a tavasz.
Bárcsak maradna ilyen az idő úgy cirka januárig, aztán jöhet a tavasz.
2 megjegyzés:
bárcsak.... ahogy írod.
(Délután az elmúlt években lőtt felhőképeimet raktam össze egybe, a felhőkbe bámulás is ilyen bárcsak dolog - nekem.)
Bárcsak!
De tudod, mit, ha ilyen marad, nem is nagyon sírunk a tavaszért. ez maga lenne a tökéletes évszak! Én szeretném nagyon.
Megjegyzés küldése