Nem táplálja sem karácsonyváró hangulatomat, sem pozitív életszemléletem megszilárdítását a tény, hogy tegnap fényes délután betörtek utcabéli idős barátnémhoz. Képzelem, milyen cifra káromkodással konstatálták, hogy a másfél kartonnyi tartalék cigarettáján kívül egyéb zsákmányt nem tudtak magukévá tenni, mivel tanult kollégáik a pár évvel ezelőtti előző betörésnél már az összes ékszert elvitték, a pénzét pedig a hölgy tegnap magával vitte, az összeset (véletlenül, ugyanis többek közt vásárolni ment és mellesleg három napja kapott nyugdíjat). Hiába volt kutyája (aki azóta nincs, eltűnt, világgá ment), hiába volt sokmínuszos hideg és szakadó hóesés, mégis tudták, mikor nincs otthon és mégis beugrottak a kerítésen (friss hóban lábnyomok) és mégis kifeszítették az ajtót, mert közeleg a karácsony, kell a pénz kajára, piára, ajándékra a gyereknek, minden novemberben és decemberben így megy ez nálunk, a rendőrök saját bevallásuk szerint is alig győzik a helyszíneléseket, meg a nyomrögzítéseket.
Úgyhogy tán még szerencse is, hogy nem tudok menni sehová, legalább őrzöm a házat. Irígylésre méltó, szép, békés, vidéki idill.
Úgyhogy tán még szerencse is, hogy nem tudok menni sehová, legalább őrzöm a házat. Irígylésre méltó, szép, békés, vidéki idill.
12 megjegyzés:
Jaj Ági, remélem elkerülik az utcátokat a jövőben a rossz emberek és nyugodt hetek jönnek!!! A fene beléjük..
Aki be akar menni, az bárhová bemegy, nincs az a zár. Még jó, ha az ember nincs épp otthon. Környékünkön is volt a közelmúltban néhány eset. A kutya semmit nem számit, megölik. Néhány éve a lányomékhoz is bementek. Világos nappal, tízemeletes, földszint, a ház bejáratánál rögtön. Épp ment haza a lányom, belülről beláncolták az ajtót (szerencsére), így gyanút fogott, segítséget hívott. Nem sok mindent vittek el, de neki ez is veszteség volt. Az ablakon ugrottak ki.
Egy városkában még csak hagyján, de ha valamiért nem szeretnék tanyán élni, az a teljes kiszolgáltatottság az esetleges „alantas erőknek”. Már Tömörkény is ír róluk, pl. a Házásás c. elbeszélésében.
Azért megjegyzem, tökéletes biztonság sehol nincs, egyszer már hozzánk is betörtek, de valami megzavarhatta őket, mert nem értek rá még a fiókok kirángatására sem. Ezt mi nem tudjuk befolyásolni. A betörőknek kívánom: járjanak úgy, mint a Brémai muzsikusok meséjében jártak a betolakodók.
Ági! Jut eszembe - egy kedves XXI. sz.-i izé. Vigasztalásodra küldöm:
http://www.youtube.com/watch?v=GkHNNPM7pJA&feature=youtube_gdata_player
Ez rémes!!! :(
Jó, jó, hogy nem nagyon volt mit elvinni, de az ajtót meg kell csináltatni és a felfordulás sem hiányzik, nem is beszélve a mindenféle ügyintézésről. Jaj!
A csudába, hogy nem lehet ezt valahogy megfékezni!
Féltelek, ezt nem az udvariasság mondatja velem, bár itt sem nagy a biztonság. Én mostanában már csak taxival merek este hazajönni a gyerekektől, jobb az óvatosság. :(
Védekezésre kell felkészülni, ilyenek néha történnek a mi falunkban is. :(
Védekezésre felkészülni? Védekezni? Hogyan?
Ahonnan nem nagyon van mit elvinni, ott az a kicsi is, amit visznek, hatalmas veszteség.
A betörés megér egy misét. Az első elviselhetetlen benne, hogy behetolnak az ember személyes szférájába és irgalmatlan nagy szeméthegyet gyártanak. A másik az anyagi veszteségek. Mi az, hogy kicsi, mi az, hogy nagy, mi az hogy szerencse a szerencsétlenségben?
Egyébként kell védekezni zárakkal a lehetséges mértékig. Noha minden zár feltörhető, ez több-kevesebb időt vesz igénybe. A betörő a kisebb ellenállású zárakat választja, mert a bíbelődés miatt tetten érhetik. A csúcs az irodalomban (Nyomorultak): a püspök Jean Valjeannak nyújtja még a gyertyatartókat is. (Vö. Tartsd oda a másikat is.) Hát ez csaknem lehetetlen. Ritka is. Egyetlen esetről tudok, amikor egy fickótól ellopták a cigányok a fényképezőgépét, Tagadták. Aztán összebarátkoztak, de a gép soha nem került elő többé.
Jól van mostmár, kedves Ági, tessék már valamit írni. mert december 19 igen régen volt! Végre elmúltak a mindenféle ünnepek, békés vasárnap van, holnap meg rendes munkanap, rendes megszokott kerékvágásban mennek a dolgok.
Valamikor mintha másik helyet is emlegettél volna... Lehet, hogy csak én nem találtam meg? Csak én kukkantok ide be mindig, és látom a változatlan utolsó bejegyzést? Ugye nem vagy beteg?
Köszönöm az érdeklődést, Bluemoon, megvagyok és majd jövök is hamarosan (hogy mit írok ide, azt még nem tudom, de jövök). Egyébként nincs másik hely, illetve ez a "másik" hely. :)
De Ágikám, még a te 2010-es évértékelőd is hiányzik!
Vagy csak nekünk adtad föl a leckét?
Munkára-azaz írásra- föl!
Lerágott csont...-mondhatnánk, vagy soroljuk kihez mikor?
Lányomékat nyáron, "jó hírű" környéken - nem gazdagok, csak azok az apró, láncok, gyűrűk, karkötők születést, diplomát, esküvést idéztek.
Amit legjobban sirattunk - drága Mamánk vékonyka nyaklánca- hónapok múlva előkerült egy apró dobozka aljáról.
Ahol én élek napi esemény a betörés.
Írhatnék próbálkozásaimról, de minek is...
Közösen viseljük a tehetetlenség gyomorszorító érzését.
Megjegyzés küldése