Tulajdonképpen nem is kell törni a fejemet, hogy mi legyen a mai bejegyzésben, ad az élet és a nagy valóság elég témát. Ma például itt volt ez a földrengés. Ültem az ágyon és neteztem, aztán egyszercsak mintha elment volna alattam valami, ami megemelte az ágybetétet, de ez az érzés semmiféle eddig tapasztaltra nem hasonlított. Mivel eközben nem hallottam vonatzajt, tehát attól nem rázkódhatott semmi, azonnal automatikusan letettem a lábam a papucsomra és felnéztem a csillárra. Láthatóan kilengett. Akkor már tudtam, hogy ez földrengés volt, a kabátot és sálat magamhoz fogva kirohantam, ahol két szomszédság épp tárgyalni kezdte az eseményeket. Az tűnt fel, amikor kiléptem az ajtón, hogy madárcsicsergést hallottam, ami téli sötét estén egészen szokatlan.
A kezem csak akkor kezdett remegni, amikor a házba visszaértem. Tudom, Afrika és Eurázsia közelít egymáshoz, meg Móri-árok, ilyenek, na de hogy nekem pont itt kell laknom, a Komárom-Berhida vonalon, ami a legaktívabb magyarországi sáv, hát ez már sok.
Egyetlen biztató mondatot olvastam az előbb egy szakembertől: "Ha lesznek is utórezgések, azok biztosan gyengébbek lesznek." Reméljük, ezt a földkéreg is tudja és ehhez tartja magát - fűzöm hozzá poénkodva, ámbár most tényleg nincs kedvem még viccelni sem.
A kezem csak akkor kezdett remegni, amikor a házba visszaértem. Tudom, Afrika és Eurázsia közelít egymáshoz, meg Móri-árok, ilyenek, na de hogy nekem pont itt kell laknom, a Komárom-Berhida vonalon, ami a legaktívabb magyarországi sáv, hát ez már sok.
Egyetlen biztató mondatot olvastam az előbb egy szakembertől: "Ha lesznek is utórezgések, azok biztosan gyengébbek lesznek." Reméljük, ezt a földkéreg is tudja és ehhez tartja magát - fűzöm hozzá poénkodva, ámbár most tényleg nincs kedvem még viccelni sem.
4 megjegyzés:
Frászt kaptam volna én is, reméljük, nyugi lesz egy jó darabig!
Isztambulban a 6 év alatt több kisebb és 2 nagyobb földrengést éltünk át. Emeletes házban laktunk, kiszaladni az utcára nem volt könnyű. Adtál ötletet egy bejegyzéshez!
Itt, nálunk, Bp. belső részén szerencsére ezt most nem lehetett érezni, viszont annak idején, 1985. aug. 15-én nagyon is lehetett érezni a berhidai földrengést az akkori Bp-i lakásunkban, a 3. emeleten. Félelmetes érzés volt. Reggel fél 7-kor volt a földrengés. Érdekes volt, hogy akik az emeleti lakásokban voltak, azok érezték, de akik pl. lent voltak az utcán vagy az ABC-ben, azok észre sem vették.
Később, 1997. november elején, Rómában ismét átéltem egy földrengést. Az éjjel volt. Nem sokkal előtte ébredtem föl. Feküdtem az ágyban, éppen azon nyűglődtem, hogy jó lenne elaludni, mert másnap is sűrű program vár a csoportunkra. És néhány perc múlva egész gyengén elkezdett remegni az ágyam. Nagyon megijedtem, nem tudtam, mit csináljak, fölébresszem-e a két alvó szobatársamat. Pánikot sem akartam kelteni, de azt sem, hogy nem riasztom őket és a csoportot, és így esetleg nagy bajba sodrom mindannyiunkat. Vártam, hogy jön-e újabb rengés. Nem jött, előbb-utóbb elaludtam. Reggel a többiek nem is tudták, hogy mi volt éjjel, mert aludtak. Később kiderült, hogy az egész szálláson csak 1-2 ember érezte rajtam kívül. Csak azok, akik éppen ébren voltak. Akik aludtak, nem ébredtek föl rá, mert nagyon gyönge volt a rengés. Itthon bemondták a rádióban, hogy éjjel földrengés volt Rómában, rögtön kitelefonáltak a hozzátartozók, hogy nem történt-e bajunk. Éppen ebéd alatt jött a telefon. A csoportunk vezetője csodálkozva nézett körül, kezében a telefonnal: "Azt mondják, éjjel földrengés volt. Érezte valaki?" - kérdezte. Akkor elárultam, hogy én igen, mert éppen ébren voltam. A többiek meg csodálkoztak. Azok is, akikkel egy szobában aludtam. Ők ugyanis békésen átaludták az egész éjszakát. (Egyébként akkor ősszel több földrengés volt Olaszországban, ez egy ilyen - szerencsére kisebb - utórengés volt.)
Hát, ez a két élmény bőven elég volt nekem egy életre.
Anyuék a szomszéd utcában érezték, mi nem vettünk észre semmit.
Megjegyzés küldése