Szerintem az élet

Amikor úgy adódik, megnézem hétköznap késő délutánonként az éppen soros kettő darab sorozatot a közszolgálati tévén. Az egyik egy brazil film, (melynek jelentős része Indiában játszódik), hát azon nem tudom, sírjak-e vagy nevessek - és nem a cselekmény váltja ki belőlem az említett érzelmeket, ó nem, hanem az, ahogy ez a műalkotás gyártva van. Brazil filmet szerintem a szépemlékű Isaura (pontosabban: Rabszolgasors) óta nem néztem, az pedig rég volt. Na mármost, ez a mostani film ugyan gyönyörű kivitelű, csudaszép tájak láthatók benne és ugyanannyira gyönyörűséges ruhák (ez utóbbiak persze az indiai cselekményben), de az a szöveg! Az Indiában játszódó cselekményrészekben lassan már másból sem áll a beszéd, mint beleszőtt hindi nyelvű kifejezésekből, hogy ezt miért kellett így megoldani, el sem tudom képzelni. Igen fárasztó tízmásodpercenként azt hallgatni, hogy baguan kelié, meg are baba, acsa, tik he, csalo, no meg lord Ganesha, és a többi. Nem véletlen, hogy a neten már szójegyzékek és magyarázó oldalak (!) találhatók épp azért, hogy a néző értse is, melyik töltelékkifejezés mit is jelent.
A párbeszédek szájbarágósan túlmagyarázósak, a karakterek pedig, na azokról jobb nem beszélni. Nesze neked kultúrák közelítése szappanopera által: már tényleg csak remélhetjük, hogy az átlagnéző nem azt szűri le például a szereplők ábrázolásából, hogy Indiában mindenki babonás és korlátolt, valamint hogy a brazilok vagy buták, vagy magukat törvényen kívülinek érző ostoba tahók, normális ember nincs köztük (na jó, van egy ördögien gonosz Yvone is). És sajnos, meg kell mondani, hogy most a magyar szinkron sem remekel, valószínűleg szegény jobb sorsra érdemes színészeink nem tudtak mit kezdeni ennyi ágáló és ordítozó, vagy épp kétségbesetten tekingélő alak hangjával, ez nekik is sok volt.

Amikor pedig ennek vége, azonnal kezdődik egy másik sorozat, de az már elviselhetőbb. Olasz film, ügyvédek, illetve egy ügyvédi iroda munkatársai a szereplők, és persze mindenkinek a maga családja, magánélete, gondjai, mindez benne van a filmben. Minden epizódban lezajlik egy-két peres ügy is, nyomozásokkal, kudarcokkal, megoldásokkal, tragédiákkal, esetenként krimivel. Nem rossz, tényleg, az események peregnek, nincs üresjárat, néha ugyan külső szemlélő számára túl vehemensen esik neki első indulatában némelyik a másiknak, dehát az olaszok ilyenek, még ha szőkére vannak is festve. Ma pedig a fő-főhősnő, Francesca végre összejött Marco-val, de rendesen, és mivel a hölgy válófélben van és nem is bonyodalommentes válófélben, ebből megint baj lesz, amint már volt is. Nem unalmas sorozat, az már szentigaz.