Rövidke süteménysütő pályafutásom alatt kevés sikertelen alkotást vittem véghez - erre büszke is vagyok - de életem első rétese tegnap kifogott rajtam. Pedig a tésztát nem én készítettem, azért ennyire nem vagyok mazochista, bóti réteslap volt a szerencsétlen, dehát be kell ismernem, kábé a felét ki kell dobnom. Azt a felét, ami kemény és nyers lett. Valamit rosszul csináltam, de nem adom fel, rá fogok jönni. Azt nem mondom, hogy holnap rohanok másik nyersanyagért és nekiugrom újból, de majd egyszer, amikor már rájöttem, hogy mit csináljak azzal a rengeteg lappal a vizes konyharuhára terítgetésen kívül. Ellenben a töltelék! Az háromszoros nyamm, olyan finom, hogy ha egyszer bejglit sütök, ezzel fogom kipróbálni. Nem nagy találmány, de saját hirtelen támadt ötletem volt: almát reszel, bele fahéj, dinsztel, bele darált dió, cukor, tovább dinsztel, a végén kövér mazsolákat bele, ekkor már csak pár percig kavargat - és amikor kihűlt, kibírja felfalás nélkül, mert én legszívesebben úgy, ahogy volt, megettem volna az egészet. Kár volt abba a félresikerült rétesbe tenni, de a legközelebbi levelestészta biztos, hogy ezt a tölteléket kapja.
Más: ha esetleg valakinek hiányérzete van, mióta Bornai lezárta a blogját és szívesen hallana egy vele folytatott, kellemes beszélgetést, figyelmébe ajánlom a Kossuth Rádió ma délelőtt leadott Kabarématiné című műsorát (nem kell megijedni, kabaréjelenet alig, tényleg elhanyagolható mennyiségben volt benne, annál több beszélgetés). A hangtárban három hétig még megtalálható, a 9:05-kor kezdődő műsorra kell kattintani.
******************
Update: hezitáltam erősen, hogy csináljak-e hülyét magamból a tisztelt publikum előtt, de úgy döntöttem, hogy ha a sikerekkel dicsekszünk, akkor vállaljuk a kudarcot is. Meg egyébként is, ez egy szórakoztató blog, vagy mi. Szóval, tudom már, mitől lett ehetetlen a rétesem, mert én ugyan előírásszerűen megkentem olvasztott vajjal minden lapot, csakhogy szépen visszateregetve egymásra őket, együtt hagytam, majd pedig, a tölteléket rárakva a legfelsőre, együtt (!) feltekertem a nedves konyharuha segítségével (nem, a konyharuhát nem hagytam rajta a végén, hehe). A fene gondolta, hogy ebből a cuccból sok tekercset kell képezni és nem csak egyet! Na, ettől aztán persze a külső, jó ízűre sült lapon kívül a többi fehér, kemény és nyers maradt. Nem röhög! Mint tudjuk, az okos a más kárán tanul, a buta meg... hát igen.
De sajtos stanglit szuperfinomat tudok sütni, meg túrós-lekváros lepényt is, igenis, bíbibííí. :)
Más: ha esetleg valakinek hiányérzete van, mióta Bornai lezárta a blogját és szívesen hallana egy vele folytatott, kellemes beszélgetést, figyelmébe ajánlom a Kossuth Rádió ma délelőtt leadott Kabarématiné című műsorát (nem kell megijedni, kabaréjelenet alig, tényleg elhanyagolható mennyiségben volt benne, annál több beszélgetés). A hangtárban három hétig még megtalálható, a 9:05-kor kezdődő műsorra kell kattintani.
******************
Update: hezitáltam erősen, hogy csináljak-e hülyét magamból a tisztelt publikum előtt, de úgy döntöttem, hogy ha a sikerekkel dicsekszünk, akkor vállaljuk a kudarcot is. Meg egyébként is, ez egy szórakoztató blog, vagy mi. Szóval, tudom már, mitől lett ehetetlen a rétesem, mert én ugyan előírásszerűen megkentem olvasztott vajjal minden lapot, csakhogy szépen visszateregetve egymásra őket, együtt hagytam, majd pedig, a tölteléket rárakva a legfelsőre, együtt (!) feltekertem a nedves konyharuha segítségével (nem, a konyharuhát nem hagytam rajta a végén, hehe). A fene gondolta, hogy ebből a cuccból sok tekercset kell képezni és nem csak egyet! Na, ettől aztán persze a külső, jó ízűre sült lapon kívül a többi fehér, kemény és nyers maradt. Nem röhög! Mint tudjuk, az okos a más kárán tanul, a buta meg... hát igen.
De sajtos stanglit szuperfinomat tudok sütni, meg túrós-lekváros lepényt is, igenis, bíbibííí. :)
7 megjegyzés:
De jó, hogy megírtad. Mindjárt meghallgatom Bornait.
* A réteslapot mielőtt egymásra teszed, pici olvasztott vajjal vagy kis olajjal pettyegesd meg.
én úgy szoktam (bolti lappal), hogy kettő lap egymásra kötésben, közöttük kicsi olaj pacsmagolva, rá is, meg zsemlemorzsa, rá a nem túl tocsogós almatölti (sok dió: király!), beteker, ruhát fogva tepsire gurít, rá kis olajpacsmag. ha barnára sült, jó.
a rádiótárat meg én is köszönöm, hallgatom!
Megpötyögtettem én, sőt megkentem olvasztott vajjal minden lapot. Sejtem, mi volt a gond, de azt le sem írom ide, csak magamnak jegyzem meg, hogy mekkora balfék vagyok. :(
Andalgó, tudtam, hogy téged érdekel. :)
haha, "nem tudom", haha.
:))) na igen, már sejtettem előbb is, de amikor az előző kommentedben azt írtad, hogy "kettő lap egymásra", akkor már igazolva láttam a sejtésemet, úgyhogy köszi. :))))
Az a túrós-lekváros se kutya...
A réteseknek anyai nagynéném volt híres mestere. De saját készítésű tésztából!
Ez nálunk valahogy kimaradt, nem emlékszem, hogy akár nagymamám, akár Anyu valaha is sütött volna rétest. Sok mindenfélét sütöttek, sőt nagymamám a kifőzni való tésztát is frissen gyúrta, de rétest sose láttam, hogy készítettek volna.
Megjegyzés küldése