Ennyi önfegyelem és lemondás, amit ma gyakoroltam, már igazán túlzás. Először is nem emeltem le például a boltban a polcról a Danettet, se a karamellást, se a kókuszost (a csokist csak azért nem, mert nem szeretem) - viszont be kell vallanom, nem tudom, mi történt volna, ha van vaníliás is, lehet, hogy azt leemelem. De nem volt, szerencsére. Aztán továbblépvén nem emeltem le sem a Milka Wafelinit, sem a Boci Napolinit, azt mondtam magamban, ácsi, veszed el a kezed onnan! Mert a legjobb önfegyelmezési módszer mégiscsak az, ha nincs itthon semmiféle wafelini és semmiféle napolini, se milka, se boci. Legfeljebb esténként sírok egy kicsit utánuk, de aztán mély sóhajjal belenyugszom.
Ezek után hazajöttem és a kínai kelből készített, mai ebédre szánt főzelékemnek is csak a felét engedtem meg magamnak, a többi marad holnapra. Aztán elégedetten hátradőltem és megállapítottam, hogy mára elég volt az önfegyelemből (nem mintha a nap hátralevő részében kínálkozott volna bármiféle alkalom bárminemű kicsapongásra).
Egyébiránt pedig úgy néz ki, Miska elment, legalábbis ez a hírünk róla az új buszvezetőtől, aki immár a Misibusz-tábla nélkül vezeti a járgányt. Hát nem tudom, volt már ilyen, aztán mégis visszajött, reménykedünk.
Ja, és esik a hó, sőt szakad, váááá és grrr és fuj, sőt broáf. :(((
Ezek után hazajöttem és a kínai kelből készített, mai ebédre szánt főzelékemnek is csak a felét engedtem meg magamnak, a többi marad holnapra. Aztán elégedetten hátradőltem és megállapítottam, hogy mára elég volt az önfegyelemből (nem mintha a nap hátralevő részében kínálkozott volna bármiféle alkalom bárminemű kicsapongásra).
Egyébiránt pedig úgy néz ki, Miska elment, legalábbis ez a hírünk róla az új buszvezetőtől, aki immár a Misibusz-tábla nélkül vezeti a járgányt. Hát nem tudom, volt már ilyen, aztán mégis visszajött, reménykedünk.
Ja, és esik a hó, sőt szakad, váááá és grrr és fuj, sőt broáf. :(((
7 megjegyzés:
Azt ígérte az újság, hogy holnapra elolvad.
A fél adag ebéd után igazán megérdemeltél volna legalább egy karamellást. :)
Hát igen, de azért később némi Győri édessel kárpótoltam magam, csak úgy óvatosan, éhenhalás ellen. :)
Tartod a súlyod a műtét után? Ha igen, megemelem a kalapomat. Ha nem, akkor kuncogok egy kicsit, hogy hehehe... én se tudtam, persze neked biztos nagyobb az önfegyelmed.
Zsuzsi, műtét után 5 kiló pluszt engedélyeztem magamnak, mert nyilvánvaló volt, hogy rendesebben fogok enni, mint előtte - mostanáig 7-8 kiló plusz lett belőle, ezt viszont tényleg tartani akarom, azért is fogom vissza a nassolást. Végül is nápolyik nélkül lehet élni. :)))
... de nehezen... Egyesek szerint lehetni lehet, de érdemes?...
Igen, ezt akartam én is a végére írni, hogy lehet, de nem érdemes (aztán mégse írtam oda, mert akkor csorbult volna az eszmei mondanivalóm) :)))
Egyébként tényleg úgy vagyok a nassolással, hogy ha elfogy az édesség itthon, egy-két este még hiányzik, de aztán már eszembe sem jut, szóval mégis ez a jó módszer nekem. :)
Ha ég a gyomrod, rágcsálj abonettet, az nem hízlal.
Megjegyzés küldése