Szerintem az élet

Majdnem lett kutyám. Az éjszakát legalábbis itt a kertben töltötte egy zsemleszínű anyakutya, amint megtudtam a szomszédtól, aki reggel kizavarta a kertből. Mondjuk, sejtettem már éjfél körül, hogy valami eb jár az udvarban, mert az egyik szomszéd kutya úgy ugatott, ahogy sose szokott és annak az elválasztókerítésnek ugrott neki, amelyikhez soha közel sem jön. Az külön pech, hogy ez a bizonyos kerítés az ablakomtól cirka három méterre van, tehát legalább fél kettőig semmit sem aludtam. Utána is csak úgy félálomban még sokáig.
Reggeli közben épp arra gondoltam, hogy na, mindjárt kimegyek és körülnézek, mi volt itt az éjjel, de akkor csöngött a telefon és megtudtam, amit már sejtettem. Ezután jószomszéddal nekiálltunk és új hátsó kaput, valamint hozzávaló kerítésszakaszt gyártottunk, pontosabban főleg ő gyártotta mindezt, én csak sameszkodtam neki. El is ment az idő ezzel szépen, viszont déli egy órára lett nekem stabil, tömör hátsó kerti kiskapum, amin már nem lehet csak úgy, egy kutyaorral-manccsal szétlökni a léceket és köztük bebújni. Azt mondja P., hogy nyomorult blöki itt aludt a bejárattal szemközt a földön és nagyon meg volt ijedve, amikor ő felébresztette. A szerencsétlen egy több méter hosszú kötelet vonszolt a nyakában és látszott, hogy eddig szoptathatott. Talán elvették tőle a kölyköket és ettől került olyan zavarodott állapotba, hogy megszökött, vagy az is lehet, hogy nagyon rosszul bántak vele, ez már nem derül ki soha.