2011. április 21., csütörtök

Nem tudom, mostanában minek kellene történnie ahhoz, hogy kilépjek a házból sötétedés után. Mert az idén annyi, de annyi a cserebogár, hogy ilyet rég láttam, és ha valamitől irtózom, hát tőlük nagyon. Tavaly például eggyel se találkoztam, sőt nappal se volt nyomuk, úgy látszik, az idei időjárás valami miatt nagyon kedvezett nekik. Csak az vigasztal, hogy előbb-utóbb lefut a szezonjuk és eltűnnek, ahogy kell, aztán nyugi lesz.
Egyébként pedig ahhoz képest, amennyire sokáig tartott a tél és késésben volt minden, mostanra villámgyorsan behozta a lemaradást a természet: a füvet már egy hete nyírni kellett, a gyümölcsfák még csak most borultak fehérbe-rózsaszínbe, de már hullatják a sziromtengert, az orgona az idén is rég elvirágzik majd, mire jön a ballagás, és hát valljuk be, ez a kimondottan nyári hőmérséklet se illik az áprilishoz. Nyár van, nyár, röpke lepke száll virágra...

9 megjegyzés:

klaribodo írta...

A cserebogaraktól én is rettegek. (Ásáskor a pajortól szintúgy.)
Valami a természetben megbolydult: a szőlő nálunk épphogy rügyezik, a gyümölcsfák hamarabb virágzottak, a mángold nem akar kikelni.

rhumel írta...

@akimoto: És óriási leveleket hozott a tulipán, de virága nem lett :((((
Ági, én a nyári hőmérsékletet nem bánom, de reggelenként még bizony fáztam kicsit.

Itt kívánok vidám és napsütéses Húsvétot, szép ünnepet!
(lehetőleg cserebogármentest!:) egyébként miért sárga? Szerintem barna, nem?:)

mick írta...

Persze, hogy barna. Már ezek a cserebogarak se a régiek! Egyébként valószínűleg azért sárga, mert világosabb barna (kvázi sárgás) a kisebb testű, kerti cserebogárhoz képest. Csakugyan sárga cserebogár a neve az állathatározóban.

bluemoon írta...

...zümmög száz bogár!
:D

Ági írta...

Rhumel, köszönöm, viszont kívánom! :)
Ezek szerint már a cserebogár se a régi: Petőfi idejében még volt sárga cserebogár, ami mostanra kiveszett?

andalgo írta...

hát a cserebogarat csak a tyúkok szeretik. én nem vagyok tyúk.
mire következtethetünk ebből :)
egy ifjúkori emlékem, ahogyan a felüljáró melletti -akkor még üresnek tűnő- réten rohanok át ordítva, miután _NEM_ volt üres, minden lépésünkre 8-10 (újabb) cserebogár röppent fel zizegve: vááá.
azóta obit meg osant építettek a bogarak helyére. minden rosszban van valami jó.

rhumel írta...

@andalgo: és a rigók:) Épp a héten láttam egyet, nagyon helyesen "páholta" a csőrével. Szóval a rigó nekünk dolgozik:) (Bár az még viccesebb és aranyosabb látvány, amikor a gilisztát húúúzza kifelé a földből:)

Ági írta...

Vááá, a Savoya Park helyén annyi cserebogár volt? ezután ahányszor ott járok, mindig eszembe jut majd. :))) az ordítás pedig teljesen jogos volt.
Annak idején tanárnéni koromban a hetedikes fiúk így május táján behoztak az osztályba cserebogarakat és cérnára kötve (!) röptették őket. Hát mit mondjak, én is csak tanári tekintélyemre tekintettel nem ordítottam. :))

andalgo írta...

haha. váááá.