Huhh, egész kifáradtam, miután sikertelen harcomat megvívtam a saját vakondommal és ő győzött. Megyek ki délután, nyitom az ajtót, hát ki kocog a fűben? A vakond, igen. Teregetnivalót lecsaptam, hátranyúltam a szerszámokért, majd pedig jobbomban a gereblyével, balomban a lapáttal követtem a jószágot. Na mármost, tegye föl a kezét, aki tudta, hogy a vakondnak hangja is van! Mert van neki, de még milyen! Én sem akartam hinni a fülemnek, de ahogy megérezte, hogy támadva van, olyan hangot hallatott, amilyent még nem pipáltam: valami visítással kombinált berregő nyikorgást és ezt művelte mindvégig, mialatt kísérlete(ke)t tettem, hogy eljussunk az utcáig mi ketten, én és a vakond.* De még a kapuig sem sikerült elérnem vele, mert azon a cirka három méteren írd és mondd, négyszer csusszant le a lapátról, majd az utolsó alkalommal úgy eltűnt a földben egy szempillantás alatt, hogy még a gereblyét se volt időm megemelni. Úgy menekült egyfolytában, mint a villám, esélyem se volt kijutni vele a kapun, nemhogy még átmenni az úttesten és bevinni a töltés bozótjába, ez összesen minimum 15 méter, na persze, majd nyugodtan ücsörgött volna nekem a lapáton, ahogy azt Móricka elképzelte!
Viszont most már legalább biztosra vehetem, hogy nem más ez, hanem valódi vakond, azok a jellegzetes rózsaszín ásótappancsok, valami gyönyörű szép kis állat! De hogy ennyi évet megértem és még sose láttam önszántából a felszínen közlekedő vakondot, ez azt jelzi, hogy nem átlagos példány, talán klausztrofóbiás, esetleg személyiségzavara van, vagy másra hivatott és egyszer csak átváltozik mit tudom én mivé. Mindegy, amíg nem turkálja ki a palántáimat, addig maradhat.
Viszont most már legalább biztosra vehetem, hogy nem más ez, hanem valódi vakond, azok a jellegzetes rózsaszín ásótappancsok, valami gyönyörű szép kis állat! De hogy ennyi évet megértem és még sose láttam önszántából a felszínen közlekedő vakondot, ez azt jelzi, hogy nem átlagos példány, talán klausztrofóbiás, esetleg személyiségzavara van, vagy másra hivatott és egyszer csak átváltozik mit tudom én mivé. Mindegy, amíg nem turkálja ki a palántáimat, addig maradhat.
*Állatvédők megnyugodhatnak, a komának az égvilágon semmi baja sem lett, a gereblye csak arra szolgált (volna), hogy segítségével rajtatartsam a lapáton őkelmét. De, mint kiderült, a vakond nem hülye, ráadásul baromi gyorsan tud mozogni, ha rákényszerítik.
15 megjegyzés:
Hát, ez az igazi természetvédelem!
Küldök egy makói hírt, igazán jópofa:
http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/bagoly_foglalta_el_a_golyafeszket/2219306/
Eredetileg Aliznak szántam, de itt témába vág, és különben is megtalálja. :)
És volt a vakondnak nadrágja???
:-))))
Nem volt, de még varrhatok neki. :)))
Olyan nagyon szép és helyes kis állat, ugye? Nekünk már sikerült egyszer lapátos módszerrel kapun kívülre tenni, de tényleg nagyon izgága. A hangját is tökéketesen írtad le.
(Ja, a "mi vakondunk" nem önszántából jött a fényre... A cicánkra lettünk figyelmesek,hogy nagyon furán tartja a fejét és egy puha földes részen elegánsan és pihefinoman belemártogatja a mancsát a rögök közé. És egyszercsak kiszedte onnan a kisvakondot!:) Hát így)
Ági, nálunk is sok vakondtúrás van. Úgy tüntetem el, hogy gereblyével lenyomogatom a földet a palánta körül, és a haszonnövény így többnyire megmarad. Jó egy-két vakond a pajorok ellen. Vajon a te vakondod járatai nagyon átáztak, és azért mászkál a felszínen, hogy szárítsa a bundácskáját? Csak gondolom.:)
Nem hinném, hogy beázott a lakása, nem volt itt akkora eső, sőt elég száraz a föld még mindig. :)
A szomszédék kutyája odaát a kertjükben mostanában már hármat kiszedett, és hát persze egyik se élte túl a rotweilert, (védett állat ide vagy oda, a rotweiler a törvényt nem ismeri).
Szegény, lehet, hogy a szomszédból menekült Hozzád, és most ott siratja a rokonait. :-(
Még sosem hallottam a vakond hangját.
De egyszer, B-füreden fogtam én is kis vakondot, megcsodáltam,megsimogattam a pihe-puha bundáját, és persze elengedtem, mert jött a vonatom:o)))
Nálam rengeteg a vakondtúrás. Érdekes módon a veteményes kertemet idáig békén hagyták.
Doni kedvenc szórakozása, hogy követi a föld alatt járókat. Nem egyszer láttam, hogy az orra előtt emelkedett föl a föld. De nálam sosem jönnek a felszínre, vagy csak én nem látom őket.
A bájos, gyönyörű, cukorfalat vakond ma kitúrta az éppen kikelt babomat. Nos. Nem tudtam visszaültetni a gyámoltalan növénykéket. Azt hiszem, valami ennivalóval kéne elcsábítani a vakondot, kevésbé érzékeny területre. Fogjak neki gilisztákat?
Na ez az, ezért halogatom a kapor, lestyán, petrezselyem palánták kiültetését, addig vannak biztonságban, amíg a ládában növögetnek. :(
Akimoto, biztos van a babos földben is giliszta, meg egyéb ínyencség, azért szeret ott lenni. Úgyhogy nehéz lenne máshova csábítani. :)
Hát persze, tudom én, csak ábrándozom. Hanem: OFF. A deviáns megbolondult, és nem enged írni a saját blogomba. Nem tudok válaszolni sem. Új jelszó, profilbővítés, funkciók, beállítások próbálgatása nem használ. Úgyhogy: vége.
Azért még ne add fel, várj, hátha csak valami technikai zűr van náluk, és majd rendbejön minden.
Ági, persze, várok. Az alatt Illés Endre naplóit és novelláit olvasom. Ma kaptam meg a köteteit.
Őszintén szólva a vakondnak szorítottam... :)
Ági, megtörve bár, de fogyva nem (jobb lenne fordítva), sikerült az adósságomat (félig) törleszteni.
Még egyszer köszönöm szépen!
Jelentem, találtam a cserép alatt egy meztelen csigát. Házi vakondom legújabb építményének közepébe beleástam egy ültetőkanállal. Remélem, örül neki. Ha nem, szedje elő a humorérzékét. A csülkös bablevest pedig Kínából fogom hozatni, úgyis mindent ott gyártanak.
(A deviáns éledezik, de még nem volt mit írnom. :)
Megjegyzés küldése