Heti összefoglaló június 27 - július 3.
Hétfő
Kezd hatni a gyógyszer, hajnalban ugyan még felébresztett a lábam, de nap közben már lényegesen javult a helyzet. Azért még nem bízom el magam, meg különben is, megette a fene, ha ezentúl majd csak a gyógyszer segítségével tudom magam járóképessé tenni. Az pedig, hogy éjszaka nem hagy zavartalanul pihenni, különösen megterhelő, ettől nagyon ki tudok készülni. Nem mondom, egyre csúnyább kilátásokat vizionálok e témában, már persze csak rossz pillanataimban, mert általában elhessegetem eme gondolatokat, mint a strucc.
Tettem egy kört a faluban, a buszsofőr udvarolt kicsit, mondván, hogy ugye nem csak bevásárolni jöttem, hanem azért is, hogy őt lássam. Ezen elévődtünk két mondat erejéig. Nagyon rendes pasas, azt lehet mondani, hogy jobb, mint Miska, illetve ez így túl igazságtalanul hangzik: szóval, egész más kategória a két ember, na. A múlt héten szabadságon volt és helyettesítette valaki, de az a pilóta nem lopta be magát az utazóközönség szívébe.
Kedd
Budapestre mentem ma reggel és a 173-as buszon egy éles, nyávogós hangú néni hangosan, folyamatosan beszélt, jaj, két hosszú megálló is sok volt belőle. Azért csak annyi, mert beszélgetőtársa, egy férfi ott leszállt.
A körtéren egy háztetőn hatalmas McDonald's neont látni, a közvetlenül alatta lévő lakás erkélyén nagy piros-fehér-zöld zászló lobog - micsoda kontraszt: a globalizációs multi az ő I'm lovin' it-jével és a magyar nemzeti zászló.
A 74-es troli vonalán megint (vagy még mindig?) az ősrégi, lepusztult, épp hogy szét nem eső kocsik járnak, aztán ahogy átértünk a körúton, meglepve láttam, hogy a Híradó mozi helyén a Golgota Rádió központja működik. Mondjuk, nem kellett volna meglepődnöm, hiszen ma már nincs filmhíradó, minek lenne hát mozi a híradóknak (ahol folyamatos vetítés volt és bármikor be lehetett ülni), de ez csak később jutott eszembe.
Visszafelé jövet pedig ünnepélyesen átmentem az új zebrán az Astoriánál. Egyre több helyen létesítenek az aluljárók mellett felszíni átkelőt, hogy ne csak lépcsőn lehessen közlekedni, mely tényt részemről csak lelkesen üdvözölni tudom - persze ez is nyilván az előírt akadálymentesítés miatt valósul meg, dehát időnként már én is a célcsoport periférikus tagjának számíthatom magam.
Nagyon kifogtam ma a hangos embertársakat: hazafelé a vonaton egy ugyanazon faluból való két nénit hallgathattam végig a Délitől, míg csak itthon le nem szálltam, ráadásul az egyik simán keverte a folyamatos beszédében a svábot és a magyart. Rémes volt hallgatni, látszott, hogy egyszerűen nem bír ki fél percet úgy, hogy befogja a száját (arra se volt tekintettel, hogy az útitársa, a másik asszony eleinte olvasni próbált), nekem meg ilyenkor minden rejtett mizantróp hajlamom felhorgad és egész úton szenvedek.
Szerda
Befejeztem a Vágó-könyvet. Tulajdonképpen kellemes csalódás, mert nem néztem ki Bárdosból, hogy egész élvezhetően összehozza. Vágó pedig? Hát, olyan sok újat nem tudtam meg róla, de azt megállapítottam, hogy bizonyos jelenségekről nagyon jól gondolkodik.
Csütörtök
Lekvárfőzés, cukkini feldolgozása - és amennyi mosogatás ezzel jár, ez mind nekem jutott ma. De úgy vagyok vele, hogy nekem jobb érzés inkább több mindent dolgozni és ugyan totál elfáradni, mint ha úgy érzem, a semmivel telt el a nap. Azért néha a semmit is jó tenni, de ez nem az a nap volt.
Majd' elfelejtettem: megszűnt a több helyen, de nagyjából azonos formában 43 év óta élő műsor, a Ki nyer ma? utóda, ami az utóbbi 4 évben a Katolikus Rádióban szólt Mi ez a szép? címmel. A mai adásban az utóbbi éveknek mind a négy műsorvezetője részt vett és elbúcsúzott a hallgatóktól. Szomorú, hogy erre sincs pénz, de már meg sem lepődöm.
Péntek
Thurzó Gábor: Belváros és vidéke - ebből olvasnak fel novellákat a rádióban minden nap 1-től. Érdekes, hogy így meghallgatom, sőt élvezem is, pedig a hangoskönyv műfajtól mindig idegenkedtem és tudom is, miért.
Aztán délután megint tanultam valamit. Átmentem utcabéli barátnémhoz, látom ám, hogy kezd virágozni nála a sor cínia, kérdem tőle: - Fogsz majd nekem magot arról a cíniáról?
- Miről? - kérdi kicsit értetlenül. Megmutatom, melyik virágra gondolok. - Ja, a legénykéről?
Egyébként pedig, mint kiderült, a hivatalos neve rézvirág. Nekem cínia, mert régen mi otthon mindig úgy hívtuk. Az pedig csak nüansz, hogy már én is úgy mondom, ahogy itt szokták: magot fognak valamiről, amit jövőre vetni akarnak.
Szombat
Ugyanúgy járok el Wodehouse-zal, mint gyerekkoromban a Verne-könyvekkel: azokat is sorban szedtem le a rákosligeti pedagógus klubház könyvtárának polcáról és kölcsönöztem ki egyiket a másik után. Na, most a Wodehouse-okat veszem ki ugyanígy sorban a városi könyvtárból. Nem tudom, a pultnál ülő kolléganők mit gondolhatnak rólam (nem mintha számítana).
Vasárnap
Eine grosse Überraschung: mint reggel a pénztárnál kiderült, nincs ám már 20 százalékos utazási kedvezmény elseje óta, minek is az, nem igaz? Eddig is sokba került, hogy beutazzam a nagyvárosba, ezután még többe fog, hurrá, lassan tényleg ide fogok betonozódni ebbe a mocsok városba vagy minek hívjákba.
Hétfő
Kezd hatni a gyógyszer, hajnalban ugyan még felébresztett a lábam, de nap közben már lényegesen javult a helyzet. Azért még nem bízom el magam, meg különben is, megette a fene, ha ezentúl majd csak a gyógyszer segítségével tudom magam járóképessé tenni. Az pedig, hogy éjszaka nem hagy zavartalanul pihenni, különösen megterhelő, ettől nagyon ki tudok készülni. Nem mondom, egyre csúnyább kilátásokat vizionálok e témában, már persze csak rossz pillanataimban, mert általában elhessegetem eme gondolatokat, mint a strucc.
Tettem egy kört a faluban, a buszsofőr udvarolt kicsit, mondván, hogy ugye nem csak bevásárolni jöttem, hanem azért is, hogy őt lássam. Ezen elévődtünk két mondat erejéig. Nagyon rendes pasas, azt lehet mondani, hogy jobb, mint Miska, illetve ez így túl igazságtalanul hangzik: szóval, egész más kategória a két ember, na. A múlt héten szabadságon volt és helyettesítette valaki, de az a pilóta nem lopta be magát az utazóközönség szívébe.
Kedd
Budapestre mentem ma reggel és a 173-as buszon egy éles, nyávogós hangú néni hangosan, folyamatosan beszélt, jaj, két hosszú megálló is sok volt belőle. Azért csak annyi, mert beszélgetőtársa, egy férfi ott leszállt.
A körtéren egy háztetőn hatalmas McDonald's neont látni, a közvetlenül alatta lévő lakás erkélyén nagy piros-fehér-zöld zászló lobog - micsoda kontraszt: a globalizációs multi az ő I'm lovin' it-jével és a magyar nemzeti zászló.
A 74-es troli vonalán megint (vagy még mindig?) az ősrégi, lepusztult, épp hogy szét nem eső kocsik járnak, aztán ahogy átértünk a körúton, meglepve láttam, hogy a Híradó mozi helyén a Golgota Rádió központja működik. Mondjuk, nem kellett volna meglepődnöm, hiszen ma már nincs filmhíradó, minek lenne hát mozi a híradóknak (ahol folyamatos vetítés volt és bármikor be lehetett ülni), de ez csak később jutott eszembe.
Visszafelé jövet pedig ünnepélyesen átmentem az új zebrán az Astoriánál. Egyre több helyen létesítenek az aluljárók mellett felszíni átkelőt, hogy ne csak lépcsőn lehessen közlekedni, mely tényt részemről csak lelkesen üdvözölni tudom - persze ez is nyilván az előírt akadálymentesítés miatt valósul meg, dehát időnként már én is a célcsoport periférikus tagjának számíthatom magam.
Nagyon kifogtam ma a hangos embertársakat: hazafelé a vonaton egy ugyanazon faluból való két nénit hallgathattam végig a Délitől, míg csak itthon le nem szálltam, ráadásul az egyik simán keverte a folyamatos beszédében a svábot és a magyart. Rémes volt hallgatni, látszott, hogy egyszerűen nem bír ki fél percet úgy, hogy befogja a száját (arra se volt tekintettel, hogy az útitársa, a másik asszony eleinte olvasni próbált), nekem meg ilyenkor minden rejtett mizantróp hajlamom felhorgad és egész úton szenvedek.
Szerda
Befejeztem a Vágó-könyvet. Tulajdonképpen kellemes csalódás, mert nem néztem ki Bárdosból, hogy egész élvezhetően összehozza. Vágó pedig? Hát, olyan sok újat nem tudtam meg róla, de azt megállapítottam, hogy bizonyos jelenségekről nagyon jól gondolkodik.
Csütörtök
Lekvárfőzés, cukkini feldolgozása - és amennyi mosogatás ezzel jár, ez mind nekem jutott ma. De úgy vagyok vele, hogy nekem jobb érzés inkább több mindent dolgozni és ugyan totál elfáradni, mint ha úgy érzem, a semmivel telt el a nap. Azért néha a semmit is jó tenni, de ez nem az a nap volt.
Majd' elfelejtettem: megszűnt a több helyen, de nagyjából azonos formában 43 év óta élő műsor, a Ki nyer ma? utóda, ami az utóbbi 4 évben a Katolikus Rádióban szólt Mi ez a szép? címmel. A mai adásban az utóbbi éveknek mind a négy műsorvezetője részt vett és elbúcsúzott a hallgatóktól. Szomorú, hogy erre sincs pénz, de már meg sem lepődöm.
Péntek
Thurzó Gábor: Belváros és vidéke - ebből olvasnak fel novellákat a rádióban minden nap 1-től. Érdekes, hogy így meghallgatom, sőt élvezem is, pedig a hangoskönyv műfajtól mindig idegenkedtem és tudom is, miért.
Aztán délután megint tanultam valamit. Átmentem utcabéli barátnémhoz, látom ám, hogy kezd virágozni nála a sor cínia, kérdem tőle: - Fogsz majd nekem magot arról a cíniáról?
- Miről? - kérdi kicsit értetlenül. Megmutatom, melyik virágra gondolok. - Ja, a legénykéről?
Egyébként pedig, mint kiderült, a hivatalos neve rézvirág. Nekem cínia, mert régen mi otthon mindig úgy hívtuk. Az pedig csak nüansz, hogy már én is úgy mondom, ahogy itt szokták: magot fognak valamiről, amit jövőre vetni akarnak.
Szombat
Ugyanúgy járok el Wodehouse-zal, mint gyerekkoromban a Verne-könyvekkel: azokat is sorban szedtem le a rákosligeti pedagógus klubház könyvtárának polcáról és kölcsönöztem ki egyiket a másik után. Na, most a Wodehouse-okat veszem ki ugyanígy sorban a városi könyvtárból. Nem tudom, a pultnál ülő kolléganők mit gondolhatnak rólam (nem mintha számítana).
Vasárnap
Eine grosse Überraschung: mint reggel a pénztárnál kiderült, nincs ám már 20 százalékos utazási kedvezmény elseje óta, minek is az, nem igaz? Eddig is sokba került, hogy beutazzam a nagyvárosba, ezután még többe fog, hurrá, lassan tényleg ide fogok betonozódni ebbe a mocsok városba vagy minek hívjákba.
8 megjegyzés:
A hangos beszédű útitársak engem is kikészítenek.
Thurzó Gábor: annyi jó írását olvastam régebben, mára kiment a fejemből. Be kellene buszoznom valami könyvtárba.
Egyfolytában aggódom, milyen kedvezményt vagy eddig járandóságot vonnak meg.
A rézvirágot vasvirágnak is hallottam már. A csabai kertünkben volt egy szép ágyás, itt nem él meg.
Cínia, nálunk is ez volt a neve, a legényvirágot itt tanultam:) Úgy látszik virág elnevezésben -is- közel vagyunk egymáshoz:)
Írók, költők országa ez. Bár nincs statisztikám, de gondolom, jó nemzetközi helyezést kapnánk az egy főre jutó írók, költők számát tekintve. Jobb híján úgy vélem, hogy nyelvünk hallatlan hajlékonysága hozza ezt magával. Én is kedveltem Thurzó stílusát.
Mindszentön is vasvirág a neve!
Különben a "magot fogni a legénykéről" rendkívül plasztikus kifejezés!
Hehe :)))
74-es troli: Vegyesen járnak a régi és az újabb trolik azon a vonalon is, ugyanúgy, mint a 70-es és a 78-as vonalán. A menetrendben jelzik, hogy mikor jön alacsony padlós (azaz: új) troli. A hétvégén zömmel újak járnak, mert akkor kevesebb darabra van szükség.
Híradó mozi: Hát, az már nagyon régen nem Híradó mozi. Volt ott már minden a helyén!
A Belváros és vidéke nagyon aranyos könyv. Nekünk is megvan régen. Hangulatos, kedves.
Thurzó könyvéről eszembe jutott Granasztói Pál. Hasonlóan magas színvonalú, de persze teljesen más könyve van Budapestről. Érdemes olvasni, ha valaki még nem ismerné.
Flora,látom, a vasvirág nem az Uralban terem, pedig onnan is van hasonló című népmese. :)
Megjegyzés küldése