Nem tehetek róla (és engem zavar a legjobban), hogy mostanában csak és kizárólag helyi hatások érnek, annyira be vagyok zárva ide, kies mezővárosunkba. Ma például odafelé menet Marikával, a nyüzsgő, nap mint nap nyugdíjasklubba, szakszervezetbe, énekkarba járogató asszonnyal (közelebb a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez) vártunk a buszra és egyenesen lázadás szervezésén tanakodtunk. Ugyanis szeptembertől változik a menetrend, beiktatnak reggel 8 körül egy úgynevezett óvodásbuszt (mivel az egyik óvodát megszüntették és így messzebbre járnak majd a gyerekek), ezzel párhuzamosan viszont a 11 órás járat megszűnik. Ha lehet hinni a szóbeszédnek, ebben az önkormányzat a ludas, nem akarja fizetni a több járatért a több pénzt, hát kivettek egy járatot. Hadd töltsön az a pógár majdnem három órát a faluban kb. 10-től háromnegyed egyig, ez alatt az idő alatt ugyanis nem lesz mivel visszajönni. Azt mondja Marika, ő a klubban is, meg a kórusban is simán össze tud szedni vagy kétszáz aláírást, szervezzünk lázadást. Szervezzünk, mondtam, én lázadok vele szívesen, alá is írom, amit kell.
Aztán visszafelé Karcsi csapódott hozzám, beszélgettünk és többek közt elmesélte, hogy most nem száll le otthon, hanem megy az állomásra. Látszott rajta, nagyon el akarja mondani, mit is keres az állomáson. "Kamerázok, - mondta - a vonatokat, meg a buszokat". És szinte ábrándos tekintettel hozzátette: "Mert nagyon szeretem a vonatokat, meg a buszokat, metrót, villamosokat is." Kiderült, hogy a telefonjával készített videókat felteszi a jutyúbra, már erről a helyi buszról is tett föl filmet.
Karcsi még csak most megy hatodikba, de ahányszor csak beszélgetek vele*, utána mindig arra gondolok, hogy az ő sorsára például nagyon kíváncsi lennék, jó lenne tudni, vajon milyen fiatalember lesz nem is olyan sokára, 5, 6, 10 év múlva. Külsőre még nagyon gyerek, épp hogy kiskamasz, még a hangja sem mutál, de már az elmúlt két hónap alatt is sokat nőtt, pillanatok alatt felnő majd. Vajon mi lesz belőle, milyen lesz Károlynak ez a Karcsi gyerek?
*Aranyos volt pár hete, a Sparból kijövet utolért, rámköszönt, jött velem, megkínált az éppen felbontott csipszes zacskóból, majd megkérdezte: "Önt hogy is hívják? "- így, Önt! :) Mondom neki: Ági néni. Mire szégyenlős mosollyal: "Ja, tényleg... elfelejtettem."
Aztán visszafelé Karcsi csapódott hozzám, beszélgettünk és többek közt elmesélte, hogy most nem száll le otthon, hanem megy az állomásra. Látszott rajta, nagyon el akarja mondani, mit is keres az állomáson. "Kamerázok, - mondta - a vonatokat, meg a buszokat". És szinte ábrándos tekintettel hozzátette: "Mert nagyon szeretem a vonatokat, meg a buszokat, metrót, villamosokat is." Kiderült, hogy a telefonjával készített videókat felteszi a jutyúbra, már erről a helyi buszról is tett föl filmet.
Karcsi még csak most megy hatodikba, de ahányszor csak beszélgetek vele*, utána mindig arra gondolok, hogy az ő sorsára például nagyon kíváncsi lennék, jó lenne tudni, vajon milyen fiatalember lesz nem is olyan sokára, 5, 6, 10 év múlva. Külsőre még nagyon gyerek, épp hogy kiskamasz, még a hangja sem mutál, de már az elmúlt két hónap alatt is sokat nőtt, pillanatok alatt felnő majd. Vajon mi lesz belőle, milyen lesz Károlynak ez a Karcsi gyerek?
*Aranyos volt pár hete, a Sparból kijövet utolért, rámköszönt, jött velem, megkínált az éppen felbontott csipszes zacskóból, majd megkérdezte: "Önt hogy is hívják? "- így, Önt! :) Mondom neki: Ági néni. Mire szégyenlős mosollyal: "Ja, tényleg... elfelejtettem."
9 megjegyzés:
Nagyon élvezem az életképeidet, Ági. Te a "kietlen mezővárosi" életet is érdekesen tudod benépesíteni!
Különben is, mit mondjon szegény. Hát magát hogy hívják...
Nálunk tíztől tizenkettőig nincs busz, ismerős helyzet.
Az élvezetes leírás közben feloldódik az író bosszúsága. :)
Köszönöm, Flora. :)
Igen, nyilván valahogy udvariasabban akarta kérdezni, és ezek szerint tudja, hogy az "önözés" udvarias. :)
Én is élvezem ezeket a helyi beszámolókat. Az világos, hogy ott megélni ezeket már nem olyan élvezetes. Mennyi idő az, amíg a busz beér a faluba? Nagyon messze van? Gyalog nem lehet bemenni?
A gyaloglást nem megpakolt szatyrokkal gondolom, hanem úgy kényelmesen.
Nekem gyalog 30 perc, de már szatyrok nélkül sem vállalkozom rá, amíg nem muszáj.
Édes pofa ez a Karcsi. Te meg nagyon élvezetesen tudod leírni.Most, hogy a kisfiú unokám cseperedik, minden gyerektörténetet jobban figyelek.
Hát, a 30 perc azért sok. Néha, ha éppen sétálni van kedved, akkor elmegy, de egyébként elég sok. Arról nem is beszélve, ha esik az eső, fú a szél stb. Azt hittem, rövidebb idő alatt be lehet jutni.
Samu, itt velem nem fordulhat elő, hogy sétálni lenne kedvem. Sétához nekem kell valami nézhető környezet, de itt mit nézzek? :(
Megjegyzés küldése