Nyaralási élmények, cseppenként adagolva II.
Fertőszéplak, rekkenő meleg, már túl voltunk a látványosságok megtekintésén, melyek a következők voltak: a templom, mellette a Kálvária és a Szent Szív-emlékmű, valamint a templommal szemben a Széchenyi-kastély. Ez utóbbi nem is kastélyforma, inkább udvarház, de elég szomorú állapotban, a kerítésen emléktábla közli, hogy itt született Széchényi Ferenc (igen, ide most kell az ékezet), Széchenyi István édesapja, az ő adományából jött létre a nemzeti könyvtár és a Nemzeti Múzeum. Éppen falunap volt és a ház előtti udvaron állították fel a hatalmas sátrat, mely a rendezvények helyszínéül szolgált. A kapun épp egy bátor, fürge mókus szaladt befelé, mit sem törődve a templomból kihallatszó énekszóval és az embertömeggel. Ezen kívül jártunk a tájmúzeumban, ahol négy fehérre meszelt tornácos házban és az egybenyitott hátsó udvarokat bejárva tekinthető meg a régi paraszti élet számos emléke.
Tehát mindezeken már túl voltunk és a szomszédban nyílt étterem, vagy inkább fogadó felé vettük utunkat. Éppen megálltunk a kapu előtt és böngészni kezdtük a kifüggesztett étlapot, amikor csendes léptekkel mellettünk termett egy mosolygós pincérfiú, és kedvesen biztosított minket arról, hogy - idézem: "itt minden házi, itt semmi nem porból van". Nem lehetett ellenállni, bementünk, a tornácon levő asztalhoz ültünk... és tényleg! Minden házi volt, a húsleves, valamint a tányér egyik szélétől a másikig érő hatalmas almásrétes is.
Fertőszéplak szép falu, tényleg, de szebb és nyugalmasabb lenne, ha nem vonulna rajta is keresztül a Fertő-tó körül kiépített kerékpárút. Ha elgondolom, a mise vége óta szinte egyetlen járókelővel sem találkoztunk, csak a kerékpárosokkal kerülgettük egymást. Falusi házak, szépen kiépített járda, de mivel a hivatalos kerékpárút is a járda részét képezi, nem tudsz egy percig sem nyugodtan menni te, a gyalogos, mert bármelyik pillanatban jöhetnek szemből, hátulról, és persze jönnek is, gyakorlatilag folyamatosan jönnek - és nem helybeliek, hanem felcuccolt, messzebbről karikázó turisták. Ha ezt valahogy másképp oldották volna meg, elkülönítve, elválasztva a bicikliutat a gyalogos járdától, akkor Fertőszéplak sokkal látogatóbarátabb falucska lenne.
Fertőszéplak, rekkenő meleg, már túl voltunk a látványosságok megtekintésén, melyek a következők voltak: a templom, mellette a Kálvária és a Szent Szív-emlékmű, valamint a templommal szemben a Széchenyi-kastély. Ez utóbbi nem is kastélyforma, inkább udvarház, de elég szomorú állapotban, a kerítésen emléktábla közli, hogy itt született Széchényi Ferenc (igen, ide most kell az ékezet), Széchenyi István édesapja, az ő adományából jött létre a nemzeti könyvtár és a Nemzeti Múzeum. Éppen falunap volt és a ház előtti udvaron állították fel a hatalmas sátrat, mely a rendezvények helyszínéül szolgált. A kapun épp egy bátor, fürge mókus szaladt befelé, mit sem törődve a templomból kihallatszó énekszóval és az embertömeggel. Ezen kívül jártunk a tájmúzeumban, ahol négy fehérre meszelt tornácos házban és az egybenyitott hátsó udvarokat bejárva tekinthető meg a régi paraszti élet számos emléke.
Tehát mindezeken már túl voltunk és a szomszédban nyílt étterem, vagy inkább fogadó felé vettük utunkat. Éppen megálltunk a kapu előtt és böngészni kezdtük a kifüggesztett étlapot, amikor csendes léptekkel mellettünk termett egy mosolygós pincérfiú, és kedvesen biztosított minket arról, hogy - idézem: "itt minden házi, itt semmi nem porból van". Nem lehetett ellenállni, bementünk, a tornácon levő asztalhoz ültünk... és tényleg! Minden házi volt, a húsleves, valamint a tányér egyik szélétől a másikig érő hatalmas almásrétes is.
Fertőszéplak szép falu, tényleg, de szebb és nyugalmasabb lenne, ha nem vonulna rajta is keresztül a Fertő-tó körül kiépített kerékpárút. Ha elgondolom, a mise vége óta szinte egyetlen járókelővel sem találkoztunk, csak a kerékpárosokkal kerülgettük egymást. Falusi házak, szépen kiépített járda, de mivel a hivatalos kerékpárút is a járda részét képezi, nem tudsz egy percig sem nyugodtan menni te, a gyalogos, mert bármelyik pillanatban jöhetnek szemből, hátulról, és persze jönnek is, gyakorlatilag folyamatosan jönnek - és nem helybeliek, hanem felcuccolt, messzebbről karikázó turisták. Ha ezt valahogy másképp oldották volna meg, elkülönítve, elválasztva a bicikliutat a gyalogos járdától, akkor Fertőszéplak sokkal látogatóbarátabb falucska lenne.
2 megjegyzés:
A második csepp ugyanolyan jóízű volt, mint az első. :)
Azt hittem, csak itt van annyi probléma azzal, hogy a járda és a biciklisáv nem különül el. Én már bizonyos helyeken szinte a házfalhoz tapadva közlekedem, mert akkor legalább az egyik oldalról biztos, hogy nem jön váratlanul biciklis. Persze a pizzás motorosok is félelmetesek, amikor ott szlalomoznak a járdán, ráadásul nem is lassú tempóval.
Megjegyzés küldése