Szerintem az élet

Úgy terveztem, hogy ma amolyan haszontalan, semmittevős napot tartok. Például rendezem a gépen a fájljaimat, válogatok, törlök, külső tárolóra biztonsági-mentek, ilyesmi. Aztán elkezdtem rendezni, beleakadtam ebbe-abba, némelyikről már fogalmam sem volt, miért is van ott, és vesztemre néhány netes hivatkozásra is rákattintottam. Akkor pedig már nem volt megállás, belefutottam egy rákosligeti helytörténeti oldalba és elvesztem benne. Mire ott minden lehetséges menüpontot kiaknáztam, alaposan elszaladt az idő, de igazán érdekes olvasni- és nézegetnivalót is találtam azon a helyen. Például egy hivatkozás a ligeti gyógyszertár egykori vezetőjével készült beszélgetésre kalauzolt és sok év után visszaemlékeztem az ottani gyógyszerészekre, asszisztensekre és persze magára a riportalanyra, akit mindig csak úgy emlegettünk: "a Pólya" - mert csak a vezetéknevét tudtuk. Akkor még a régi helyén működött a patika (az 1910-ben nyílt Maderspach-gyógyszertár utódja) és igazán jó társaság dolgozott benne mindig - Pista bácsi, Pirike, meg már feledésbe merült nevűek, de amikor kinagyítottam a cikk egyik képét, melyen a munkatársakról készült csoportkép látható, legalább 4-5 embert még ennyi év után is felismertem.

Szóval, a mai terveimből nem sokra jutottam, de nem baj, ilyen kalandozás is kell néha.

Két régi képeslap a valamikori Maderspach-gyógyszertárról - a második a későbbi felvétel, mert azon már látható a kapu két oldalán az a kirakatféle két "vakablak", mely a mi időnkben is megvolt, bár sokkal dísztelenebb, leegyszerűsített formában. A házat viszont mi már némileg átépítve ismertük, a bejárat például nem ott volt, mint régen. Az átépítés pedig, hogy úgy mondjam, később csak fokozódott, amikor a nyolcvanas években a patika máshová költözött, ebből a házból pedig idősek gondozóháza lett és tán még ma is az, ha egyáltalán létezik még ilyen Rákosligeten.