"Hát, csókolom, ez az őszinte igazság!" - mondta sűrű bólogatások közepette az egyik vízóra-leolvasó, miután rácsodálkoztam a legújabb szuper célszerszámjukra: a vízaknába leereszthető hosszú rúd végére egy nagy, kerek nagyítólencsét szereltek, mellyel az óra állását könnyebben leolvashatják. "Muszáj, mert tetszik tudni, azelőtt ment enélkül is, de most már" - és itt kezdett bólogatni - "eltelt az idő... hát, csókolom, ez az őszinte igazság!"
Ebben maradtunk. Mert kétségtelen, hogy bizony eltelt az a fránya idő, ez az őszinte igazság.
2 megjegyzés:
:-)))))
Az én életemben ez fordult elő:
- „bevalval az őszinteséget és az igazságot...”, de egy egészen más szöveg is visszasír múltamból: egy öregasszony fűzte minden huszadik mondatába:
- „Hát mongyuk asztat rája...”
- "Ne tessen nyugtalankodni - mondta (a Kormos-anekdota szerint) az egyszeri szobafestő, ez még kap fogni egy vajszínű árnyalatot.” Olyan mondatok, kifejezések ezek, mint egy naiv festő képei.
Samunak igaza van:
:))))
Megjegyzés küldése