Hoppá, mindjárt vége a napnak és én egészen megfeledkeztem a saját, különbejáratú évfordulómról. Ma 7 éve kezdtem blogot írni. Akkor még teljesen tudatlanul, de lelkesen és naponta nagy meglepetéseket átélve írtam. Ma pedig... hát, nem is tudom, valahogy már egész más minden. A lelkesedés ritkán fog el, meg egyébként is, mintha nem hét év, hanem egy egész évszázad telt volna el azóta. Lehet, hogy lassan minden blogot előbb-utóbb bedarál a Zélet?
12 megjegyzés:
Az enyém még csak 3 éves és még nem untam meg!
Sőt, a Facebook mellett sokkal elmélyültebb, kellemesebb időtöltés, nem az a távirati stílus...
Azért ne hagyd abba, Ági!
Igen. Nekem is vannak felhagyott parcelláim. (Nem dicsekvésképpen mondom.)
Hanem rádismerek. Igenis olvastalak, még a blogkezdő színes kockákra is emlékszem.
Szép hosszú idő. A hazássaágok állítólag a 7.évebn kerülnek az első válságba- tán a blogoknál is van valami ilyen babonaság?:)))
De komolyan, vannak időszakok, amik lelkesült pötyögéssel telnek, éjszakába nyúló posztírással, illusztráció kereséssel. És van, amikor kényszernek tűnik az írás. Sőt, mintha néha megfeneklett volna az egész. Aztán megint jön valami ihletféle, vagy mi és felfrissül a blog. Hogy a külső, valós élet hatásait ne is említsem...
Olvasóid mindig vannak, lesznek, szóval jövünk, ez van! Te meg csak sokszorozd meg még jópárszor ezt a hét évet!!!
bocs a sok félreütésést! :(
Gratulálok Keresztmamám:o) (aki nem tudja Á. istápolja kezdettől az én jelenleg kicsit szünetelő blogomat - vagyis a háttérben segiti a sablonnal kapcsolatos guzmikat...) Legyél te csak kitartó (ha már más nem...), mert sokan olvasunk ám...
Na, nehogy már abbahagyd! Ezt nem teheted velünk!
:-))))
Kanga, Te is nagyon hiányzol ám!
Mindenkinek köszönöm a kedves szavakat, és nem, dehogyis akarom abbahagyni. Valahányszor megpróbáltam, mindig hiányzott. :)
Én, a blogjaimhoz hűtlen, én is arra kérlek, hogy folytasd, mert szeretem ám olvasni! A kockás "Bikfic" korszak nekem is ismerős, már akkor is szerettem! Boldog születésnapot! :) (Holnap mi is - a család - születésnapozni fogunk.)
nekem Ágiként is maradsz mindig Bikfic, annak a jó értelmében, ha érted, mire gondolok. nem abbahagyni, erre ösztönöznélek, én, a ritkáníró, hasonlócipőbenjáró, időzavaros bloggerkolléga.
kérem szépen, én ide járok, és ezt tessék tudomásul venni - mondta önérzetesen vigyorogva, felhúzott orral, nagyokat bólintva.
aztán elment aludni. :)
(egyszómintszáz legyen még sok 7 :)
Köszönöm, Borka! Köszönöm, Andalgó! :))
Elfoglaltságaim miatt csak most járok itt. Á!!!-hát nemcsak én vagyok így a blogírással.Ez biztató a jövőre nézve. Maradunk, míg tudunk azt hiszem.
Megjegyzés küldése