Azért az tényleg kabaré, hogy e percben a valamikori kollégiumi nevelőtanárunkat (vagy tán kollégiumi titkár volt a tisztsége?) hallom éppen, amint Nagy Imre kézírásának grafológiai elemzéséről beszél. Ja, és mindezt a Katolikus Rádióban.
Hát... ahhoz képest, amilyen fő-kiszes volt annak idején - aki '68 júniusában már a felvételi bizottságban is ott ült a KISZ képviseletében, mint végzős hallgató - ez minden tekintetben elég nagy változás. Grafológia, Nagy Imre, katrádió, és mindez M.M.-tól, ez igen!
Hát... ahhoz képest, amilyen fő-kiszes volt annak idején - aki '68 júniusában már a felvételi bizottságban is ott ült a KISZ képviseletében, mint végzős hallgató - ez minden tekintetben elég nagy változás. Grafológia, Nagy Imre, katrádió, és mindez M.M.-tól, ez igen!
3 megjegyzés:
Változnak az idők, velük változunk mi is.
Meg kell mondanom, ez azért elég általános emberi.
- Szt. János ev. írja: „Most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk.”
- Heltai Gáspár katolikusnak született, s lelkiismeretére hallgatva lett lutheránus, majd ugyancsak ez okból unitárius.
- Még vö. „nagy a tolongás a damaszkuszi úton”.
Igen, Mick, a damaszkuszi utat én is akartam említeni, csak aztán mégis elhagytam. :)
Megjegyzés küldése