Hallgatom a
tegnapi időjárás-előrejelzést, aszongya, hogy a várható hőmérséklet 30-34 fok, „tehát
nem tér vissza a kánikula.”
Nekem pedig
eszembe jut, hogy gyerekkoromban az ötvenes-hatvanas években, ha már 30 fok
volt, azt kánikulának hívták – igaz, annál magasabb fokokra nemigen volt példa.
Változnak a fogalmak, illetve kényszerűségből változik a jelentésük.
2 megjegyzés:
Én is erre gondolok, Ági, mióta nehezen bírom elviselni a nagy hőséget...
Azelőtt vígan napoztam még akkor is, amikor magasan állt a nap, esetleg a veteményesben se állt meg az élet, legfeljebb ebéd idejére, de "forró nyárnak" a 32-34 fokot hívtuk... Viszonylag ritka volt.
Tehát nemcsak mi változtunk, hanem a klíma is!
Én fiatal koromban sokkal rosszabbul türtem a meleget, igaz, napozni azért napoztam eleget, ha alkalmam volt rá. Ma már maga a meleg nem zavarna, csak ha levegőtlenséggel társul pl. egy zárt helyiségben. De nagy hőségben csak akkor megyek ki, ha elengedhetetlenül szükséges.
Megjegyzés küldése