Helyi flóra és fauna

Arról volt szó az elején, hogy mindenféléről fogok írni.  Akkor tehát mesélek most a madarakról.

A kertben nálunk nyugalom van. Csak ritkán zavarja valaki a növényeket a növésben, általában minden úgy nő, ahogy  akar. Vannak bokrok is, meg néhány fa, egy nagyon magas fenyő és egy nyírfa, tehát bőven van hely fészeknek is, a madarak pedig szabadon röpködhetnek keresztül-kasul, amerre jólesik. A kertbe bejáró egy-két macska legfeljebb a fatörzsek legalacsonyabb szakaszáig ugrik fel, azt is csak végszükségben,  ímmel-ámmal. A színen időnként átsuhan egy mókus, azt hiszem, mindig ugyanaz, ő nem veszélyes senkire. Szinte repül egyik ágról a másikra, jó magasan, aztán eltűnik a szomszéd kert fáin, majd egy idő múlva jön vissza, mint egy menetrend szerinti mókusexpressz. A földre soha nem bolond lejönni, hogy egy macska prédának tekintse, ámbár épp a múltkor merészkedett annyira alacsonyra a nyírfa törzsén, hogy a legszemtelenebb macska azt képzelte, elérheti, de persze nem nyert.  A mókus, mint tudjuk, repül, a macska meg túl kövér és lusta.

Vannak szarkák, sokan. A hangokból ítélve a nagy fenyő valamelyik magas ágán fészkük is van, néhány hete még nap mint nap gyanús fiókacsicsergések hallatszottak abból az írányból. De mostanra már felnőhettek az utódok, mert az utóbbi napokban időnként nagy hangzavarral vadul röpködnek négyen, ezek közül hárman fiókák lehetnek, bár nagyjából mind ugyanakkorák. Talán a repülést gyakorolják az egyik szülő felügyelete alatt, nem tudom.

Minden évben megjelenik egy szajkópár, nyilván nem ugyanaz a két madár, de mindig kettesével mutatkoznak és az egyikük tollazata mutatósabb, a másiké kicsit fakóbb színű, ebből látszik, hogy egyik hím, a másik tojó (merthogy az állatvilágban a hímnek kell ám felhívni magára a figyelmet, ő a szép, a mutatós, lásd oroszlán, feketerigó, és így tovább,..). A szajkók nagyon szép madarak, valóban lehet gyönyörködni bennük, de amennyire tudom,  a madárvilág nem  szereti őket, mert  tojásokat rabolnak, sőt  kismadarakat is képesek zsákmányul ejteni. Állítólagos hangutánzó képességüket eddig nem vettem észre, sőt egyáltalán nem hallottam még a hangjukat – bár most jut eszembe, ki tudja, mikor hallottam valódi hangokat, és mikor csapott be valamelyik szajkó, ugyebár. 😊

Annál inkább felismerhető az örvös galambok jellegzetes burukkolása. Mindig ketten röpködnek egyik ágról a másikra, idönként lent sétálnak a füvön, szép fehér csíkos "gallérjuk" van. Mivel a tollazatuk színe és mintázata teljesen egyforma, eleinte azt hittem, mindkettő hím. De aztán megtudtam, hogy az örvös galamboknál nincs meg az a fent említett különbség a két nem között, úgyhogy ezek  itt egy pár lehetnek, a tollazatuk egyforma színű és mintázatú, valamint a nyakuk melletti fehér folt a hímnél és a tojónál is ugyanolyan. Jellegzetes, méltóságteljes mozgással lépkednek a fűben és időről időre csippentenek egyet a fű közül. Múltkor még nagyon aktívak voltak, röpködtek az ágak között, talán akkor keresték a fészekrakásra alkalmas helyet, és ha minden jól megy,  azóta meg is találták. Napok óta nem hallani a hangjukat, majd kiderül, visszatérnek-e. 

Vannak még harkályok, kétféle, egy kisebb és egy nagyobb is kopogtatja időnként a fatörzseket, különösen a nyírfát kultiválják, úgy látszik, annak a kérge alatt találják a legtöbb rovart. Néha megjelennek a varjak, jó nagyok, rettenetes hangjukkal felverik a csendet, na, nekik nem örülünk sem mi, emberek, sem az itt élő madarak – bár itt nálunk még nem támadtak meg embert a kertben,  ahogy ez néha előfordul a városi parkokban.  

A kisebb madarakból is van nálunk bőven, feketerigók és rengeteg cinke, de néhányszor láttam már zöldikét is. Ha egy feketerigó nagy hangon kezd kiabálni, folyamatosan, jellegzetes módon, biztosra vehetjük, hogy valahol a látóterében, pár méteres körzetben macska jelent meg a színen. Macskaveszély, macskaveszély! – ezt kiáltozza rigónyelven megállás nélkül, hogy minden madár biztosan meghallja, úgyhogy a macskának esélye sincs a vadászatra, pedig lehet, hogy nem is akart semmit, csak lustálkodni hevert el a fűben. Hiába, a madaraknak az állandó túléléssel telik az életük. 

Ennyit a helyi flóráról és faunáról.