Kell tudni?

Itt bemutatják a műveletet

Annyira jó, hogy a neten olyasmire is találhatok megoldást, amire az égvilágon semmi  szükségem sincs. Mert ugye minek nekem azt tudni, hogy az angliai Blue Anchor vasútállomáson a vonatot fogadó vasutas miért áll be jellegzetes pózba, amikor a vonat közeledik, majd pedig mit ad át és mit vesz el a mozdonyvezetőtől? Egyik karját kb. vízszintesen eltartja magától, a másikat pedig magasra emeli, és abban tart is valamit, valami kerek izét. És amikor a mozdony egészen lelassulva odaér, átadja azt a valamit, az oldalt készenlétbe helyezett másik kezével pedig elvesz egy ugyanolyat a vezetőtől. Mit csinálnak ezek? 

Nos, némi kutakodással kiderítettem, hogy ez a token ring, egy jelzőrendszer része, eszköze, amit kicserél egymással a vonatot fogadó vasutas és a mozdonyvezető, és ezzel a szerelvény mintegy engedélyt kap  az egyvágányú szakaszon való továbbhaladásra.  Régi eredetű ez a rendszer, Indiában máig használatos, Angliában pedig a kis forgalmú egyvágányú vonalakon maradt meg,  némely ismertető egyenesen "old school" kategóriába sorolja. Vicces látvány, ahogy a  közeledő gőzös láttára az elegáns fehér inges vasúti ember  stabilan beáll kis terpeszbe, két karját  a megfelelő helyzetbe hozza, hogy a mellette elhaladó mozdonnyal és annak vezetőjével szinkronban lebonyolódjon a csere egy másodperc alatt. Sőt, már olyan esetet is láttam, amikor az állomáson megállás nélkül áthaladó szerelvény vezetőjével cserélték ki a karikát (Blue Anchorban a hét bizonyos napjain nem állnak meg a vonatok), akkor bizony kicsit meg is rántotta a lendület a vasutast, mert lassan ment ugyan a vonat, de mégsem annyira lassan, mint amikor megállni készül. 
És a kérdésre visszatérve: minek nekem ezt tudni? Hát, mert érdekel, azért.