2019. február 2., szombat
Milyen a véletlen, ugyanazon a napon, amikor Rózsa blogjában az akráziáról olvastam, egy másik oldalon elémkerült ez az idézet: Nulla dies sine linea. A hagyomány szerint ez Nagy Sándor udvari festője, Apelles mondása volt a saját mesterségére vonatkoztatva: egy nap se teljék el vonás nélkül. A későbbi századokban aztán átvitt értelmezése terjedt el: minden napnak legyen meg a dolga, egy nap se teljen el értelmetlenül, céltalanul, valamilyen tevékenység nélkül, stb. Titus császár állítólag jelmondatának is választotta.
Ami a konkrét vonásokat illeti, ezt a héten egészen véletlenül betartottam, mert hónapok óta először fordult elő, hogy minden nap rajzoltam. Igaz, nem Apelles hatására tettem (még nem is ismertem a fenti bölcsességet), hanem bizonyos vállalások miatt szorít az idő, de úgy látszik, szükség(em) van ilyen kényszerítő erőre, mert már félő volt, hogy lassan azt se tudom, melyik végén kell megfogni a ceruzát vagy a krétát. A mondás átvitt értelmének alkalmazása pedig... nos, az nálam még várat magára, egyelőre csak az a fontos, hogy sine linea ne teljenek a napok, aztán majd előbb-utóbb jöhet a mélyebb értelmezés is.
2 megjegyzés:
Jó, hogy eszembe juttatod ezt a híres és ösztökélő majdnem parancsot, mert nekem is nagy szükségem lenne rá!
"...szükség(em) van ilyen kényszerítő erőre, mert már félő volt, hogy lassan azt se tudom, melyik végén kell megfogni a ceruzát vagy a krétát." Szóról szóra én is írhattam volna!
Én azóta se tudtam változtatni a helyzeten, sőt épp a napokban raktam el félreeső fiókba az idáig kézreeső polcon lakó eszközeimet mondván, hogy minek foglalják ezek itt a helyet. Nincs semmi motivációm, ez a baj. Te azért csak kényszerítsd magad, biztosan találsz motivációt is.
Megjegyzés küldése