Az Emlékműhelyről 2022 májusban akartam először írni, akkor tettem be piszkozatba a jelzést, hogy erről majd írnom kell. Telt az idő, addig halogattam a dolgot, hogy közben abbahagyták az illető tévécsatornán a műsor vetítését. Így én is letettem róla, mondván, hogy úgyse tudja megnézni, aki még eddig nem látta (ha valakit érdekelt volna egyáltalán), akkor meg minek írjak róla.
De most pár nap óta megint adja a Spektrum Home, úgyhogy itt az idő, elmondom, miről is van szó. Az Emlékműhely (The Repair Shop) egy javító, restauráló műhely Angliában, ahol kiváló kézműves mesteremberek igazi közösséget alkotva dolgoznak régi tárgyak javításán, restaurálásán, használhatóvá illetve megőrizhetővé tételén. Néhány olyan szakember is van köztük, amilyenről eddig még nem is hallottam, egyáltalán nem közismert szakmákból, mint például nádazó mester vagy nyeregmester, de itt még az órás se egyszerűen órás, hanem óramester. Erről a valóságos, különleges restauráló műhelyről és az ott folyó munkákról szól a műsor, a BBC egyik produkciója több évadban és sok epizódban.
Az ott megforduló tárgyaknak – kivétel nélkül mindegyiknek – történetük van, soknak pedig nem is egyszerűen története, inkább történelme. Tulajdonosaik idehoznak egy-egy, számukra, családjuk számára nagy értékű, semmivel sem pótolható régi tárgyat, a műhelyben pedig a hozzáértő mester megjavítja. Gyakran nem is csak egyikük, hanem ketten-hárman is szükségesek a munkához, mert például a tárgynak vannak fából és bőrből, vagy fából és fémből, textilből, egyéb anyagokból készült részei. Ilyenkor mindegyik terület kézművese beveti tudását és együtt, igazi csapatmunkával javítják, restaurálják a családi kincset. Minden epizódban rendkívül érdekes, szép tárgyakat lehet látni, régi gyerekjátékok, titkos dobozkák, különleges bútordarabok, háborús emlékek, régi fényképezőgépek, személyes használati tárgyak, festmények, lakberendezési tárgyak, kerámiák, porcelánok – fel se lehetne sorolni, mennyi mindent! A legtöbb tulajdonos azzal a szándékkal hozza ide ezeket, hogy majd jó állapotban hagyja a család következő generációira. Általában a szüleikhez, nagyszüleikhez, más kedves rokonukhoz, vagy saját múltjukhoz kapcsolódik szorosan az emlék, és persze vannak különleges, nem szokványos esetek is.
Például egy 93 éves asszony azt kérte, hogy a család tulajdonába került villamos-ülést javítsák és szépítsék meg. A városban, ahol lakik, az évekkel ezelőtt megszüntetett villamosvonal szerelvényének egyik kocsijából való az ülés, és ő gyerekkorában ezen a vonalon nagyon szeretett utazni, annyira, hogy a 2 penny zsebpénzéből nem cukorkát vett, hanem villamosjegyet, és iskola után inkább felszállt a villamosra és ment egy kört.
Vagy az idős férfi, aki szeretne rendbehozatni egy fadobozt, amolyan íródobozt, belsejében titkos rekeszekkel. Pár évvel ezelőtt nővére halála után ebben találta meg a saját örökbefogadásáról szóló iratot, ekkor tudta meg, hogy akit nővérének hitt, valójában az anyja volt, az őt felnevelő házaspár pedig nem a szülei, hanem a nagyszülei voltak.
Egy asszony behozott egy legalább százéves, fűzfavesszőből font babamérleget, amivel édesanyját, nagynénjeit, őt magát és a fiát is mérték csecsemőkorukban, és azt szeretné, ha ezt a születendő unokája mérlegeléséhez is használhatná a család.
És így tovább, rengeteg kedves holmi, a tulajdonosok szívéhez közel álló, valami okból fontos tárgy kerül a műhelybe, ezután következik a javítás, restaurálás, és mivel a kézműves mesterek is igazán megérdemelnek néhány szót, róluk majd legközelebb mesélek.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése