Ez a szárazság már tényleg szörnyű. Mert hogy a virágok, a nagy nehezen kiböjtölt virágaim kiszáradnak - igen, a büdöskék is, pedig azok aztán igazán igénytelenek - ez még hagyján. De a zöldségfélékből szinte semmi sem lett, az uborkának, cukkininek centi vastagságú a héja és belül csak a magok vannak, hús szinte semmi, a paradicsom meg se tud nőni, csak elrohad, a környékbeli kukoricásokról pedig az a hír járja, hogy egy cső sem mutatkozik a csörgő-zörgő szárakon. És ezen a helyzeten nem segítene már akármekkora eső sem, mert a télen elmaradt hólét nem pótolja semmi, lehetne itt már ezután bármilyen felhőszakadás vagy országos eső, az úgy szaladna keresztül a talaj rétegein, mint a szitán.
A múltkor Pestszentlőrincen jártam és ahogy baktattam a kertes házak között, azt vettem észre, hogy a fák levelei mindenfelé barnulnak, sárgulnak, száradnak, hullanak, még az örökzöldek, fenyőfélék, tiszafák, tuják is csak szenvednek, kókadoznak. Ellenben az egyik kertben megláttam egy hatalmas, terebélyes, méregzöld levelű, harsogóan egészséges fát - fügefa volt, csüngtek rajta a hosszúkás sárga termések. A környék cserjéi, fái közül csak az az egy élvezte az életet. No lám, a mérsékelt égövi növények csak sínylődnek, a mediterrán vidéken őshonosak pedig virulnak, ez nem lehet véletlen. Alighanem át kell írni a földrajzkönyveket és át kell rajzolni a térképeket is.
Én meg ebben a trópusi időben tornázni járok. Igen, ez is hozzátartozik a generáljavításomhoz. Nagyon jó kis gerinctorna és ha nem kellene oda is félórát és vissza is ugyanennyit gyalogolnom érte, akkor még élvezném is. Azért külön hálát adok jó sorsomnak, hogy a gyakorlatokat simán elvégzem és nem is nyögök közben, mint a körülöttem elterülő férfi sorstársak. A légkör barátságos, de visszafogott - vagyis nem kell feltétlenül csacsogni senkivel - a tornát vezető Évike meglepően intelligens és ügyes, egyszerre legalább háromfelé tudja megosztani a figyelmét és mindhárom irányban időveszteség nélkül tud utasításokat adni (van két kéztornás, akik asztalnál ülve működnek, vagyunk mi elterülő gerincesek és egy komolyabb odafigyelést igénylő gerincműtött beteg). A légkör még ezen kívül családias is, ma például a tíz év körüli kislánya is a teremben volt, de úgy látszott, benne is van affinitás a szakma iránt, mert nagyon figyelte az egyéni gyakorlásokat (ma volt egy kerekesszékes hölgy is köztünk, akivel egyénileg kellett foglalkozni) és a kellő pillanatban az anyja kérésére kézreadott mindent, fitballt, párnát, a zselés labdát készségesen odavitte a kéztornás Laci bácsinak, stb.
Mindenesetre összes agytekervényemet megfeszítve igyekszem, hogy mielőbb megjegyezzem a gyakorlatokat (és az ő sorrendjüket is persze, mert az sem mindegy), hogy minél előbb beemelve az anyagot a kobakomban elhelyezkedő adatbázisba, itthon is végezni tudjam egyedül ugyanezt. Mert szép, szép a meghitt légkör, de ez a napi oda-vissza gyaloglás a tűző napon a faluközpontba (mert azóta is folyik ám a fakivágás szorgalmasan, már gyönyörű kopár az utca) eléggé kimerít, hozzá képest a torna pihenésnek számít.
A főtéren egyébként lassan ősz lesz, a platánokról folyamatosan hullanak a megbarnult, összeszáradt levelek. Valakitől azt hallottam, hogy olyan hírek terjednek, miszerint a fák levelei még az idén újra ki fognak hajtani. Naná, a marslakók meg mindjárt leszállnak a 17 óra 03-kor érkező pesti vonatról és bemutatkoznak, hogy ők az új szomszédok, nem?
Bár ki tudja? Lehet, hogy ezentúl nem is lesz se ősz, se tél. Csak egy baj van, hogy a napok mindentől függetlenül egyre rövidülnek. Ha a napocska egész évben ugyanott mászna végig az égen, mint júliusban, akkor én ki is egyeznék az örökös nyárral, de sajna, erre kevés az esély.
A múltkor Pestszentlőrincen jártam és ahogy baktattam a kertes házak között, azt vettem észre, hogy a fák levelei mindenfelé barnulnak, sárgulnak, száradnak, hullanak, még az örökzöldek, fenyőfélék, tiszafák, tuják is csak szenvednek, kókadoznak. Ellenben az egyik kertben megláttam egy hatalmas, terebélyes, méregzöld levelű, harsogóan egészséges fát - fügefa volt, csüngtek rajta a hosszúkás sárga termések. A környék cserjéi, fái közül csak az az egy élvezte az életet. No lám, a mérsékelt égövi növények csak sínylődnek, a mediterrán vidéken őshonosak pedig virulnak, ez nem lehet véletlen. Alighanem át kell írni a földrajzkönyveket és át kell rajzolni a térképeket is.
Én meg ebben a trópusi időben tornázni járok. Igen, ez is hozzátartozik a generáljavításomhoz. Nagyon jó kis gerinctorna és ha nem kellene oda is félórát és vissza is ugyanennyit gyalogolnom érte, akkor még élvezném is. Azért külön hálát adok jó sorsomnak, hogy a gyakorlatokat simán elvégzem és nem is nyögök közben, mint a körülöttem elterülő férfi sorstársak. A légkör barátságos, de visszafogott - vagyis nem kell feltétlenül csacsogni senkivel - a tornát vezető Évike meglepően intelligens és ügyes, egyszerre legalább háromfelé tudja megosztani a figyelmét és mindhárom irányban időveszteség nélkül tud utasításokat adni (van két kéztornás, akik asztalnál ülve működnek, vagyunk mi elterülő gerincesek és egy komolyabb odafigyelést igénylő gerincműtött beteg). A légkör még ezen kívül családias is, ma például a tíz év körüli kislánya is a teremben volt, de úgy látszott, benne is van affinitás a szakma iránt, mert nagyon figyelte az egyéni gyakorlásokat (ma volt egy kerekesszékes hölgy is köztünk, akivel egyénileg kellett foglalkozni) és a kellő pillanatban az anyja kérésére kézreadott mindent, fitballt, párnát, a zselés labdát készségesen odavitte a kéztornás Laci bácsinak, stb.
Mindenesetre összes agytekervényemet megfeszítve igyekszem, hogy mielőbb megjegyezzem a gyakorlatokat (és az ő sorrendjüket is persze, mert az sem mindegy), hogy minél előbb beemelve az anyagot a kobakomban elhelyezkedő adatbázisba, itthon is végezni tudjam egyedül ugyanezt. Mert szép, szép a meghitt légkör, de ez a napi oda-vissza gyaloglás a tűző napon a faluközpontba (mert azóta is folyik ám a fakivágás szorgalmasan, már gyönyörű kopár az utca) eléggé kimerít, hozzá képest a torna pihenésnek számít.
A főtéren egyébként lassan ősz lesz, a platánokról folyamatosan hullanak a megbarnult, összeszáradt levelek. Valakitől azt hallottam, hogy olyan hírek terjednek, miszerint a fák levelei még az idén újra ki fognak hajtani. Naná, a marslakók meg mindjárt leszállnak a 17 óra 03-kor érkező pesti vonatról és bemutatkoznak, hogy ők az új szomszédok, nem?
Bár ki tudja? Lehet, hogy ezentúl nem is lesz se ősz, se tél. Csak egy baj van, hogy a napok mindentől függetlenül egyre rövidülnek. Ha a napocska egész évben ugyanott mászna végig az égen, mint júliusban, akkor én ki is egyeznék az örökös nyárral, de sajna, erre kevés az esély.
3 megjegyzés:
bikficem, csináljuk fordítva: jelölj be te engem ismerősnek a multiply-on és akkor majd jól kontaktjai leszünk egymásnak. :) merthogy most nem találok neked mailcímet, az ottani azonosítódat se tudom kiókumlálni.
Bejelöltelek, Lappa, meglátjuk, mi lesz.
orokos nyar csak olyan aron van, hogy "nyaron" is lemegy a nap kegyetlenul het utan es nyolckor mar majdnem kukksotet. telen egy oraval hamarabb.
jot szorakoztam azon, hogy brit ismeros hazament par hetre, es azt irta, ott most tombol a kanikula, vagyis olyan ido van, mint Bangkokban a legzimankosabb januari napon.
Megjegyzés küldése