Bréking nyúz vakondügyben: nem tudom, hányan vannak, lehet, hogy nem vakondcsalád, csak egy, de legújabban a vízelvezető árkot túrta fel egy darabon, emiatt aztán áshattam újra az egészet, mert már nem árokra hasonlított, hanem hegyvonulatra és így nemigen teljesítette vízelvezető funkcióját. Úgyhogy ideje lenne, ha dezertálna a háziállatom.
Viszont az a föld, amit kitúr, olyan finom apróra porhanyósított, hogy egyáltalán nem is hasonlít a kertben található talajhoz (nem értem, hogy lehet ez, milyen mélységből nyomkodja föl és hogyan alakítja ilyenné?), ennél jobb nem is kell cserépbe vagy virágládába, fel is használtam azonnal citromfű szétültetéséhez és egy kis gyökereztetett cserjéhez. Szóval, aszondom, tényleg hasznos állat a vakond.
Viszont az a föld, amit kitúr, olyan finom apróra porhanyósított, hogy egyáltalán nem is hasonlít a kertben található talajhoz (nem értem, hogy lehet ez, milyen mélységből nyomkodja föl és hogyan alakítja ilyenné?), ennél jobb nem is kell cserépbe vagy virágládába, fel is használtam azonnal citromfű szétültetéséhez és egy kis gyökereztetett cserjéhez. Szóval, aszondom, tényleg hasznos állat a vakond.
5 megjegyzés:
A végén még összebarátkoztok és ő lesz a kertészed. :-))))
Nagyon jó kis dal, mintha neked írták volna. Nálunk a lótetű szaporodik, mindent úgy kell ültetnem, hogy ha felzabálják a magokat, nekünk is maradjon azért valami. Rögtön kiszagolják, hol a mag, s másnap már ott a turkálás helye.
Zsuzsi, vakond kellene oda, de tényleg, az megeszi a lótetűt. Kár, hogy az én vakondomat nem tudom átirányítani Keresztúrra, kicsit messze van neki. :)
"Egyszer talán odébb állnak..." - én is ebben reménykedem.
... és azt tudod, hogy ez egy Nagy Bandó András vers? :-)
Megjegyzés küldése