2009. október 29., csütörtök

Lassan úgy leszokom a netezésről, mint a régi vicc szerint a cigány lova az evésről. Aztán mire leszokott, mi is lett vele? - na, jobb, ha ezt inkább hagyjuk. Tényleg, nem elég, hogy rendszeresen csak este kapcsolom be a gépet (ez a mai délelőtt a kivétel), de mire megnézem a leveleimet, a blogokat, meg esetleg utánanézek valaminek, már ha addigra el nem felejtem, szóval, mire ezekkel készen vagyok, már csak bámulom a képernyőt és nem tudom, mihez kezdjek vele. És ilyenkor még tíz óra sincs, gyerek az idő. Ekkor madzsongozok egyet, eljutok 5-6 szintig, addigra förtelmesen megunom és becsukom a bótot. Kóros ez, legalábbis amennyire hozzátartozott az életemhez a net sok éven keresztül, ahhoz képest feltétlenül ijesztő. Én ugyanis nem éreztem magam netfüggőnek, nagyon jól elvoltam vele, eszem ágában sem volt leszokni róla, kérem szépen, akkor most mi ez?
A bloggal meg nagyon erősen úgy vagyok, hogy tényleg nem tudom, mit kezdjek már vele. A napi események naplózása nem a műfajom, szellemes szösszenetekre meg mostanában nincs kedvem. Mert mit meséljek? Hogy utálom a közeledő telet? Hogy irtózom a gondolattól, hogy még ezt a telet is itt kell töltenem, meg egyáltalán, minden perctől rosszul vagyok, amit itt kell töltenem és reményem sincs, hogy megszabaduljak végre innen? Hogy a beígért munkából úgy tűnik, semmi sem lesz, mert a felkínált feltételek mellett bolond lennék, ha belemennék? Hogy megint vágva-szabva-varrva vagyok, pedig még az előző stoppolásom se gyógyult be és már nagyon elegem van ebből az egész sebészesdiből, bármennyire is jó fej a dokibácsi és a nővérke? Hogy unom már, hogy mindenki lelke elém van öntve, ki-bejárok bennük, akár érdekel a mélységük, akár nem, de az enyémre valahogy senki se, vagy legalábbis igen kevesen kíváncsiak?
Egyre gyakrabban állapítom meg elszoruló szívvel, hogy minél tovább él az ember, annál több az olyan téma, melyet nem tud kifejteni higgadtan, mint egy író, mint egy elbeszélő, szóval, sem beszédben, sem írásban nem megy kiborulás nélkül. Akartam például a legutóbbi ünnep kapcsán arról írni, mit jelentett nekem október huszonharmadika régen, azelőtt, mármint a három évvel ezelőtti október huszonharmadikát megelőzően és mit jelent nekem azóta - aztán pillanatok alatt kiderült, hogy csak magamnak ártok, ha megírom. Mert tán leírni sem sikerülne, ha pedig mégis, évekig kerülgethetném azt a bejegyzést, bele ne olvassak, mint ahogy máris évek óta kerülgetek sok-sok bejegyzést. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, fogalmam sincs, hogy nem fojtja meg őket a sok elhessegetni való élmény, de én sokszor úgy érzem, előbb-utóbb belefulladok az ilyenekbe.
Szóval, felebarátaim, nemcsak írói válságom van pillanatnyilag, hanem globalice padlón vagyok, azt hiszem. Nem szösszenek tehát semmiről, mostanság már fejben sem blogolok. De még mielőtt valaki elkezdene győzködni, közlöm, hogy juszt se hagyom abba, majd gyüvök. Most pedig megyek, kifőzöm a túrógombócot, prézlit pirítok, megforgatom benne a gombócokat, rá tejföl, só és nyamm. Pá!

18 megjegyzés:

Samu írta...

Már két napja akartam kérdezni, hogy mi újság, úgy látszik, itt megállt az idő. De most végre van valami új! Méghogy abbahagyni! Persze, hogy nem hagyod abba, hiszen akkor mi mit olvasnánk?
:-)))

Samu írta...

És igenis kíváncsiak vagyunk Rád! És szurkolunk meg egyebek.

Hawah írta...

Hát pontosan ezekről írj! Csak bátran, ez itt a TE blogod, amiben arról írsz, amiről akarsz.
Én meg még kíváncsi is vagyok rá!

Andrea írta...

Dehogynem érdekel, engem például nagyon is!
És kíváncsi lettem volna a véleményedre október 23.-áról is- előtte, és azóta, meg hogy miért volt most békés,...
És kelj fel arról a padlóról, igaz már föl is keltél valami finomságot főzni.
Túrógombóc- hát, az nekem sosem sikerül. Már nem is próbálkozom. Nem akarom elhalványítani Mami remegős szájban olvadós gombócainak az ízét.

mick írta...

Értem, értem, megértelek. Írd meg mindennap, hogy nem írsz.
:-)
Ez csak rossz tréfa volt.
Az ember magából kiír dolgokat. Igen, okt. 23-t is. Magam a jelent írom, ha történik valami, a múltat, ha nem inspiratív a jelen. Az esetleges olvasónak mindkettő hasznára válhat. Ha más nem, ez erőt adhat a talponmaradáshoz. Mindennap csak az aznapi penzumot kell letenni a PC-asztalra. Jó munkát és kitartást! A blogod éljen és éltessen. Jó? A karakterek pedig, amit követel a komment-hitelesítőd, ez egyszer megörökítem, ide írom: dingeav. Próbálom visszafelé értelmezni, de úgy sincs értelme.

mick írta...

Hogy jobb kedved legyen, megtoldom egy ma kapott poénnal:
Beteg? HÁEGYENEGY almát!

Ági írta...

Jajj, Mick, ez fájt! :)
Köszi mindenkinek a szép szavakat. :)

rhumel írta...

Kommentet írni se idő, se elég hely - e-mailt ígérnék én, ha nem ismerném magam, meg a körülményeim lustaság+ezerdolog), ... Szóval csak annyit MOST: a "nincskedvem, meg úúútálom a telet, stb" érzést is olyan jól le tudod írni, hogy én egy fikarcnyit se féltettem magunkat, olvasóidat, hogy abbahagynád.
Jössz majd és írsz, amikor és ahogy Te azt akarod :)
A túrógombócból meg nagyon ennék!Hamm, de finom lenne:) Egyébként egy túrógombóc is felszabadít emlékeket, ha már itt tartunk, így van ez, emlékből állunk, mert sokszor a jelennél még ma múlt szomorúságai is jobbak?!
/Azért majd mégiscsak írok,én is, a blogot is, meg tán emilt.../

nzsuzsa írta...

Egy kis pihi után megint lesz kedved írni, meglátod! Magamról tudom, ha valamihez nincs kedvem, egy ideig hagyom, aztán megint nekibuzdulok. Én is akartam hozzászólást írni okt. 23-hoz, de inkább nem tettem. Meghallgattam a zenét, s inkább elgondolkodtam az akkori időkön. Mindenki másképp élte meg, aki élt akkor. Tiszta kép sose lesz róla szerintem. Néhány mondat lesz majd a történelemkönyvben.

Ne betegeskedj!!

flora írta...

Kár lenne, ha nem írnál, olyan jó a stílusod, Ági ! (a fiamtól születésnapra kapott új gépen van már mindenféle ékezet, még "Á" is !) Különben, ha levegőváltozásra van szükséged, látogass meg ! Komolyan !

Ági írta...

Kösziköszi! :)
Rhumel, emil bármikor jöhet! :)
Rózsa, kösz, majd egyszer, ha megérem, hogy már nem itt lakom, akkor meglátogatlak.

KapitányG írta...

A netről nem szabad leszokni! Nem is lehet!
Nézd csak, mit találtam!
http://href.hu/x/agqu

nzsuzsa írta...

Nagyon jó kis füzet! Nem lehetne-é kitöltve "kapni" egyet? Biztos, hogy a saját eredményem nem lenne fényes, pedig itt lakom a kerületben ...óta. (Nem merem megírni mióta). Meg lusta vagyok utánajárni.

bluemoon írta...

Túrógombócra só? Na mesélj csak, hogy is van ez? Ilyet még nem ettem. Még csak hallani se hallottam róla.
És mit szabászkodtak rajtad már megint?

Ági írta...

Gabi, köszönjük, nagyon jó kis füzet. És ahogy Zsuzsi is írta, én se érnék el jó eredményt vele. Bár a képeket egy kivételével mind felismertem, de a hozzájuk tartozó finomabb kérdéseknek csak kis hányadára tudnék válaszolni.
Bluemoon, én a túrógombócot mindig sósan ettem, prézlivel, tejföllel, sóval, igen. Nem is bírom édesen és ezért ha közkonyhán jutottam hozzá, nem győztem időben rákiabálni a kiszolgálóra, még mielőtt rádobta volna a kanálnyi porcukrot, brrr! :-)
A szabászkodásról pedig? Hát, ilyen az élet, rámnéz egy orvos és vág (na, csak vicc vót, legalábbis nagyon remélem, mármint a jövőre nézve, hogy ez csak vicc).

andalgo írta...

bikfickém, engem akkor is érdekelsz, ha.
és egyébként pedig kiváló ötletem van: miszerint szemtelenül azt ajánlanám, írd meg (nekem ;) emailben azt az októberhuszonharmadikát, és akkor beleolvasnod sem kell majd.
túrógombóc sósan? hehe.

KapitányG írta...

Sósan!

bikfic írta...

Na ugye! :)