2009. október 14., szerda

Tegnapi életkép a buszon. Az iskolánál gyerekek rohamozzák meg a járművet, általános iskolás, de anyányi lányok. Nyolc-tíz közül csak kábé a fele mutatja a bérletét, a többi, mint a szélvész nyomul hátra. Miska leállítja a motort és megszólal: "Amíg nem mutatjátok a bérletet, nem megyünk sehova, az biztos." Döbbent csend, aztán Miska megismétli nagyjából ugyanezt. Erre egy, azaz egy darab lány előrefut és mutatja a bérletet, hozzátéve, hogy "bocsánat", majd teli szájjal röhögve visszaszalad a többiek közé. Miska ugyan feltételezte, hogy nem is a sajátja volt, hanem valamelyik másik kölyök odaadta neki (ugyanis a bérletek nem arcképesek és számot se kell ráírni), a tanulóifjúság nem is tiltakozott a feltevés ellen és mint tudjuk, a hallgatás beleegyezés, dehát Miska végül elindult, mert mit csináljon, a fiatalok pedig abban a pillanatban túlléptek az intermezzón.
Ettől kezdve hangosan kitárgyalták a két matektanárt, miért utálják egyiket jobban, mint a másikat, aztán kielemezték, hogy az új tanár ki helyett jön - "azt lecserélik, naná, mert nem szereti senki", hát ők már csak tudják - majd pedig egy leány elbeszélése hallatszott, hogyan volt képes a matektanár azt mondani, hogy csak egyedül neki kell megírnia újra a felmérőt, mire az ő anyja másnap bement a suliba és számonkérte a tanárnőt, szó szót követett, aztán "anyám már majdnem megütötte".
Hát igen, szülők is, gyerekek is néznek tévét és pontosan tudják, hogy manapság ez a divat. Melyik iskolába melyik szülő ment be éppen megtépni, felpofozni a tanárt, ebből állnak a híradások, akkor miért is csodálkozom én itten?

*************************
Egyébként pedig úgy látszik, a múlkori katapultos bejegyzésem anélkül, hogy tudtam volna, a régi busz nekrológja is volt. Új buszunk van ugyanis - na, azért életkorát tekintve nem annyira új, de nívója ahhoz a rozogához képest fényévnyire van, ez rendes Ikarusz, viszonylag ép kívül-belül, gurul is, mit akarunk még? Valamint Miska is visszajött, mert a múlt héten ugyenezt az új buszt egy idegen sofőr vezette, aki szimpatikus volt ugyan, de azért mindenki Miskát emlegette.
Szóval, katapult nincs többé, egy színfolttal kevesebb. A többi körülmény változatlan.


2 megjegyzés:

Nádasdi Edit írta...

Iduska vagyok Pestről. Ma utaztam a gyors nagy kupéjában vagy harminc 12-13 éves forma gyerekkel. Olyan zajt csaptak, hogy az a pár felnőtt aki velük utazott majd megsüketült. Egyszer rájuk nézett két tanár a szomszédból, de fegyelmezés az nem volt. Ez van, ilyen a mai fiatalok nagy része, nincs tekintettel senkire.

idamama írta...

Bikfic drága ne keseredj el, lesz ez még így se - sajna -
Én például harmadik napja alig birok lábra állni reggelente, úgy fáj a bal lábam csípőtől lefelé. Ma végre elsántikáltam az orvoshoz, adott egy inyekciót farba és megbiztatott, hogy lehet ez akár gerincsérv is, de lehet hogy csak becsípődés.
A blogolásról meg annyit: nem vagyunk mi szerződve sehova, ha nincs kedvünk, nincs témánk nem írunk, oszt annyi.