Szerintem az élet

Híradót még mindig nem vagyok hajlandó nézni, ez így megy már sok hónap óta, kizártam magam a világból, vagy magamból a világot, ahogy vesszük. Még így is több információ talál kupán, mint szeretném. Tévéműsorok közül hétvégeken megnézem a Hogy volt? címűt a királyi tévén (végülis onnan csórtam a közös blog ötletét is), főleg akkor, ha érdekesnek ígérkezik a téma vagy a személy, amiről vagy akiről szól éppen. Ezen kívül kizárólag a McLeod lányait nézem, de már nem sokáig, mert kb. két hét van hátra belőle, akkor befejeződik. Ámbár a tegnapi epizódot kihagytam, szándékosan, mert ugye az internet a barátom és így régóta tudtam, melyik részben hal meg Alex. Na kösz, abból nem kérek, elég volt nekem annak idején Claire halála, az is megrázott. És most lehetne mondani, hogy micsoda hülyeség így szelektálni, végülis ez csak egy film, ráadásul sorozat, melyből ezért-azért eltüntetnek szereplőket az évek során, de megpróbálom elmagyarázni, mitől más ez nekem, mint bármelyik más sorozat. Ebben valahogy úgy vannak megszerkesztve az igazán jól sikerült jelenetek (persze nem tökéletes itt sem mindegyik, korántsem), hogy nagyon nagyot szólnak, nagyon ül bennük minden és nagyon hatnak. Az egyik fórumban valaki valahogy úgy fogalmazta meg ezt a múltkor, hogy ő nem egy sírós fajta és nem szokta magát filmeken elbőgni, de ez a film annyira hat rá mindig, hogy rengeteget kell sírnia rajta. Ez így van. Sok olyan jelenet van benne - és nemcsak tragikus események - amely valahogy úgy van megírva, megszerkesztve, technikailag megvalósítva és persze a szereplők által eljátszva (ne hagyjuk ki a príma magyar szinkront sem), hogy nagyon erősen megfogja a nézőt. Persze attól is függ, hogy ki nézi, mert az egyik embert éppen az a téma, a másikat éppen az a gondolati háttér, a harmadikat meg esetleg csak épp az a mondat abban az összefüggésben, ahogy ott és akkor elhangzik - de valamiképpen erősen megérinti. Claire halála pedig nem azért volt borzasztó és maradandóan nyomasztó, mintha bármit is láttunk volna konkrétan az elmúlásából, hanem az egész jelenet visszaadott egy kétségbeejtő, megoldhatatlan, reménytelen, pontosan átélhető helyzetet, aminek a hatása alól nem lehetett szabadulni.
Úgyhogy szegény Alex halálára én tegnap nem voltam kíváncsi (egyébként mint a sorozatokban előfordul, a színészt saját kérésére "írták ki" a cselekményből), majd most meglátom a továbbiakat, elég lesz az nekem bőven.