Ahányszor csak nekilátok pörgetni a fortepan képeit, nem tudom abbahagyni. Emberek, járművek, épületek, tárgyak, az egész huszadik század benne van a képekben, nem lehet tőlük szabadulni.
Egyet kivettem magamnak, de csak hogy megmutassam, milyen volt például a hatvanas években a Kossuth Lajos utca, melynek csúfságos romlásáról búsongtunk itt már többször is. Rendes üzletek érték ott egymást, lehetett nézelődni, munka után arrafelé kerülni a metróhoz, hogy addig is lásson valamit az ember - mert akkor még volt ott mit látni. Emberek, néha embertömegek mentek a járdán! Ma alig megy valaki arra gyalog, nem is csoda, minek? A lepusztult, elpiszkolódott portálokat, beragasztott kirakatokat nézegetni?
foto: Fortepan
9 megjegyzés:
A fortepannal én is így jártam. Nem bírom abbahagyni, ha egyszer kinyitom. Leginkább a 30-as évektől kezdve nézem újra és újra.
A Kossuth Lajos utcáról teljesen igaz, amit írsz. Mi a Szent István körúton bóklásztunk ebédidőben a 70-es években. Ebédidő=békeidő. :)
Ez a Puskin mozitól volt balra?
Igen, a kép felirata szerint ez a 8-as szám.
Szeretem én is nézegetni!
Flora, Ági!
Ajánlok egy szegedi sétálgatást.
http://www.torontal.priv.hu/torontal/album/albumok/09mappa/index.html
Bartókos zene van hozzá, nem kell bekapcsolni, ha nem szeretitek.
Én már láttam régebben, szép képek, nosztalgiázásra igencsak alkalmasak, érdemes megnézni! :)
Nem tudom linkké tenni a hozzáférést. Annyira bosszant!
Ne bosszantson, szerintem itt a kommentben nem is lehet (illetve html-kódokkal talán igen, de minek? bemásoljuk a címsorba és kész). :)
Nagyon klassz az egykor.hu és a retronom.hu is
Megjegyzés küldése