Szerintem az élet

Megint kihúznak alólunk egy rádiót, nekem személy szerint pár hét leforgása alatt ez a második, amit ezentúl nélkülöznöm kell. Vasárnap éjfélkor ugyanis megszűnik a SztárFM adása. És most tényleg nem tudom, mi lesz a háttérzeném egész nap, mert a számításba jöhetők közül nincs mit választanom, annyira távol állnak az ízlésemtől. A maga nemében egyedülálló volt a SztárFM, mert nincs még egy adó, ahonnan számomra ennyire élvezhető retrózene szólna. Igaz, az utóbbi időben a reggeli órákban megszaporodtak a riportok, dehát ilyen időket élünk, reklám, pénz, promó, ebből áll a világ. Nekem egyetlen bajom volt velük, hogy az Omega-számokat találtam túl soknak, de ez már tényleg az én egyéni ficamom, hogy kiráz tőlük a hideg, mert hát ízlések és pofonok, ugyebár. :)
Ezek a napok már erősen a búcsúzkodással teltek, ma aztán különösen, mert a hétvége már soha nem beszélgetős-műsorvezetős, hanem csak zene és óránként hírek, tehát minden műsorvezető - mind a kettő - ma hallathatta a hangját utoljára. Persze a neten rajongói klub alakult, fórumokon forr a hangulat, de ez már csak a tehetetlenség lázongása, el fog ülni ez is, mint annak idején a Calypso megszűnése után.
El is határoztam, hogy hétfőtől a zenedobozba csupa olyan zenét teszek be, amiket a SztárFM-en rendszeresen hallhattunk, rengeteg van, pedig ez csak nagyon leszűkített válogatás. Persze nem is fért egy dobozba, hanem mindjárt háromba töltöttem fel őket, és ezek még csak a külföldi számok. A magyarokat még el sem kezdtem kiválogatni, de majd azok is jönnek hamarosan. Úgy tervezem, hogy pár naponként cserélem a három dobozt, így lassan sorra kerülnek mindazok, amelyeket szeretnék megmutatni.