2011. február 14., hétfő

A mai nap nagy vesztesége, hogy nem lehetett fotóval megörökíteni a pillanatot, amikor elsuhant itt az a motoros, aki nem akármilyen látványt nyújtott. Minden szokványos volt rajta, vastag ruha, bukósisak, ám a hátára egy hatalmas, vadrózsaszínű nagyra nyílt liliomformákból szerkesztett művirágkoszorú volt erősítve. Pillanatfelvétel lehetett volna a javából, dehát az a pillanat elmúlt, eltűnt, visszahozhatatlanul.
Nem úgy a művirágkoszorú. Az megmarad, idővel ugyan kifakul, a nagyonrózsaszín liliomok nagyonrózsaszínje elhalványodik, ki tudja meddig hevervén majd azon a bizonyos örök nyughelyen, ahová motoron röpítette a praktikus érzékkel megáldott szállító.

1 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Megragadtad létezésünk metafóráját...