Húsz év körüli leánnyal társalgunk a buszmegállóban, meséli, hogy abba a picike szütyőbe (tényleg miniatűr), melyet kezében lóbál, nyolc darab süteményt tudott becsomagolni: "Sütit sütöttem, most megyek, viszek a barimnak..." - csak egy másodperc volt, amíg nem értettem, mit beszél, de mivel öreg netes rókaként annyi karit, ajit, talit, szemcsit, meg ki tudja, még mifenét láttam én már leírva, a következő pillanatban tudtam, új borzadmányképződménnyel gazdagodott modern szlengszókincsem. Ó, szép magyar nyelv, aki téged egyszer ajkára vőn, többé nem dobhat el... - írta Ábrányi Emil, de azt legrosszabb álmaiban sem képzelte szegény, hogy egyszer majd mivé válik az a nyelv. Ó, szép magyar nyelv!
26 megjegyzés:
Hát, ezek tényleg szörnyszülöttek, Ági! Attól félek, lassan meg se értem majd szép anyanyelvünket...
A piacon a pari, a koviubi árát írják ki. Régi cikk a TV paprika, nem tudom megszokni. (A szlengblogot meg se merem említeni, nem úrinőknek való...:)
Azt tapasztaltátok, hogy némelyik szó egész mást jelent, mint a "mi korunkban"? Egy egyszerű példa: uncsi. Minap kérdezte egy szomszédom: Hogy van a kisuncsid?
Kisuncsi??? Ez az eddigi, mindent taroló "kedvencemet", a Miskolctapit is kenterbe veri. Sajnos...
Jó, én is mondom sokszor, hogy köszi, de ilyen kisuncsizásra képetlen lennék!
Az sms-nyelv rövidítés-kényszer szülte szókincse ellen ments meg Uram, minket!
Ráadásul természetemmel nem összeegyeztető előítéletet szül bennem.:) Pedig ez a fiatal lány még aranyos és helyes, sőt, sütit is tud sütni! A kisuncsis szomszéd is lehet kedves, segítőkész, igazi rendes ember. De nehezemre esne elfelejteni, hogy érdeklődött az unokámról:))))
Na igen, nekem se ártana figyelni...:(
Szókincs ellen helyett szókincsétől, ez jobb lett volna. /Mentségem (?) a hajnali ébredés, melegfrontos főfájással/
Apropó, akimoto: a TV paprika régi, már megszoktam, de bevallom, annó rém sokáig nem mertem megkérdezni, mi köze a tévéhez?!:)
Rhumel, az hiszem, a "helyesírás" külön bosszantó, hogy nagybetűs rövidítést használnak teljesen értelmetlenül.
Mint mai analfabéta, kérdezném : mi az a TV paprika?
tölteni való?
(csak indokolatlan a nagybetű)
én először (vagy 15 évvel ezelőtt!!!) az utcai zöldségesnél láttam álmélkodva ilyeneket.pari, kari - azt hittem az ő "leleménye" csak...
egyébként ezt a "bari"-t rögtön érteni véltem! ez nem is olyan rossz, kedves, ha többjelentésű a szó...:)
Büszkén említem, hogy mindegyik szlengszót megértetttem. Játékos, ámde előbb-utóbb „uncsi” palit mondani, majd ubisalival folytatni a Balcsin nyaralva.
MIndenkinek csocsi.
Szerintem ez a csúcs:
"A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet nemrég akciót indított 10 perc szoli néven"
és itt a folytatás:
"– a szoli itt persze nem szolárium, hanem szolidaritás értelemben szerepel."
http://www.nyest.hu/hirek/uzirogi-ubi-suti-miert-becezzuk
Nekem a negatív csúcs mostanában az uncsi, sőt uncsitesó, de évekkel ezelőtt nagyon kiakadtam (hoppá, ez is szleng, csak más kategória) a kariajitól. :(
De nem kell messzire mennünk példákért, mert sajnos egymás blogjaiban is találunk bizony eleget, bocs', de így van. Én ilyenkor mindig arra gondolok, hogy jaj, legalább mi ne álljunk be a sorba, legalább nekünk, a mi korosztályunknak, írástudó meglett korúaknak legyen több eszünk! Nem tudom, van-e még nyelv, amelyik ennyire rohamosan pusztítja önmagát. :(
Mai napig, ha meglátom a TV paprika feliratot, vagy hallom (mert a Paprika TV-ben elég gyakran elhangzik), valami miatt mindig lefordítom magamban, hogy tölteni való. Így vagyok a többi szörnyűséggel is, mintha idegen nyelvből ültetném át magyarra. :)
Már a kabaré is foglalkozott vele. Alighanem ott hangzott el: „Olyan depi vagyok, hogy mindjárt öngyi leszek...”
Hát elég morbid, de karikatúra.
Gondoljátok el, milyen ez egy komoly munkahelyen, a legfiatalabb (egyébként lassan 24 éves) kolléganő szájából. Megőrülök, amikor olyanokat mond, hogy "zsírkirály", meg hogy "köszcsi", sőt "kircsi" és hasonlók. Az "aji" meg "barinő" már fel sem tűnik.
Hú, én nagyon elmaradott vagyok: Az alábbiakat nem tudom, mit jelentenek: kariaji, zsírkirály, kircsi aji. (A többit vagy ismertem már, vagy kitaláltam.) A zöldségesnél van még nari és sali is. Grrrr.... Nem szeretem ezt a gügyögő nyelvet.
@Ági: van bizony,emlékeim szerint az angol nyelv az, ami fittyet hány a hagyományoknak, különösen az amerikai angol, ahol pl. mindenkit csak a neve kezdőbetűivel szólítanak, meg gyakran látom leírva szövegben, hogy U R , és időbe tellett, amíg rájöttem, hogy ez annyit tesz you are, aztán a német nyelvben elmaradt a különleges német betű, a ß , mert a nyelvészek úgy döntöttek, hogy nincs rá szükség, túlhaladta az élet, el kell törölni, és kész.
A nyelv egy élő valami, amit nem múzeumba tenni, megőrizni kell, hanem használni. Időnként fel-fellángol egy-egy nyelvi vita mindenféle blogokon, mint például legutóbb az eszek és eszem helyességét illetően, aztán messze jutott az úri közönség, persze a mindent eldöntő megoldás nélkül.
Mi maradhatunk a megtanult, jól begyakorolt szófordulatok mellett, de ettől még az uncsitesók kariajit vesznek egymásnak és mi akármennyire is depik vagyunk tőle attól ez még így van... :)
Samu, légy erős: kariaji=karácsonyi ajándék
Már a 80-as évek közepén kezdett elterjedni a röviditési dolog. Éveking vihogva meséltem társaságban egy kolléganőm szövegét. Valahol turnén voltunk külföldön és a kollegina minden megállásnál (buszos túrák) loholt telefonálni a soros benzinkutas étteremből. Egyszer aztán (vesztemre) megkérdeztem, hogy van otthon maradt élete szerelme, a válasz pedig volt: Minden rendben, imiz és aji vár, ha hazamegyek... Fene se gondolta, hogy ez ennyire elterjed.. (ja, az imiz, az imád...)
Előbb imiz, aztán simiz.
Hát, azt hiszem, nekem már állandóan szótárral kell majd közlekednem... Szerencsére az otthoni rokonságban, úgy látszik, nem terjed, mert még nem hallom őket nyáron...
KÉpben az van, aki tudja, mi a gizdulás, a parázás, mit jelent rácuppanni, és mi a zsiradék.
:)
Jaj, nekem! Milyen szörnyű! Mintha nem magyar nyelven írnátok. :-(((
Teljesen tudatlan vagyok ezen a téren, mert szerencsére az én környezetemben nem így beszélnek.
Samu: Nem vesztettél sokat. Bár a zsargon egyidős lehet az emberiséggel. V. Hugo legalábbis fejezeteken keresztül ír korának tolvajnyelvéről a „Nyomorultak”-ban. Kicsit olyan ez a nyelv, mint az elektronikai újdonságok: mire egy „kütyü”-nek nevet adnának, a technika „ellép fölötte”.
Néhány szó azonban a tolvajnyelvből bekerül a klasszikus nyelv szavai közé, és ezeket később már nem érezzük szörnyűnek.
@mick: Igazad van, lám a "sütit sütöttem, most megyek..." mondatból, senki nem érezte bántónak a "sütit"...:P
Pedig ez is ugyanolyan rövidítés.
Gondoljatok vissza az "isi", "bizi", "föci", "töri", "doli" és hasonlókra... Vagy még korábbra (esetleg későbbre, arra az időre, amikor pici gyereke van az embernek): bölcsi, ovi, husi, fagyi...
Az a baj, hogy ma már mindenhol és mindenkor gügyögunk.
nem így akartam! u lett az ü-ből :(
Megjegyzés küldése