Blogdolog miatt rég éreztem magam ennyire kínosan. Egészen megszoktuk már ezt a csoda-hálót, amit internetnek hívnak és csak mondjuk a magunkét valakiről, nevén nevezve őt, például egy kommentdobozban.
Aztán egyszercsak ugyanabba a dobozba beleszól annak a valakinek a fia. És hiába nyugtatja a blog gazdáját igazán őszintének tűnő szavakkal, azért én nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mit érezhetett, amikor az apja nevére rákeresve odatalált a mi fecserészésünkre. Nem mondtunk jókat róla ugyanis.
Szóval, nagyon kínos. És persze vannak tanulságok is.
Aztán egyszercsak ugyanabba a dobozba beleszól annak a valakinek a fia. És hiába nyugtatja a blog gazdáját igazán őszintének tűnő szavakkal, azért én nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mit érezhetett, amikor az apja nevére rákeresve odatalált a mi fecserészésünkre. Nem mondtunk jókat róla ugyanis.
Szóval, nagyon kínos. És persze vannak tanulságok is.
7 megjegyzés:
Én is kellemetlenül éreztem magam, képzelheted! Mintha valaki éppen belépve, hallotta volna, hogy éppen róla folyik egy nem éppen hízelgő beszélgetés...
Ugyanakkor az igazat vállalni szabad (sőt, talán kell is...)!
Olvastam...
Akármennyire is kellemetlen és így az idő távlatából meg különösen, tán még lelkiismeretfurdalást is okoz Nektek.
De bizony Flórának adok igazat! Ha egyszer úgy volt, azt éreztétek, stb., főként egy blogban indokolatlan lenne megszépíteni a múltat.
/Egy Apáról vallani a hálón - én csak tudom:) - efféle veszélyeket is hordoz...Bárki odaírhat jót-rosszat./
Ha a fiát bántotta volna, vagy nem is kommentel, vagy reklamál és neheztelésének ad hangot. Épp hogy nem ezt tette.
Tudjátok, egy rég elhunyt szerettünkről hallani, olvasni, legyen az akár kevésbé szép és kedves róla, akkor is örül az ember, hogy még emlékeznek rá!!! Ez a lényeg.
Szóval ne rágjátok magatokat ezen:)
Flora, persze, vállalni kell az igazat, csak itt a nagy nyilvánosság előtt tárgyaltuk ki az illetőt és nem szűk körű beszélgetésben egy kávé mellett nosztalgiázva. Ezért is írtam, hogy megfeledkezünk arról, milyen veszélyeket hordoz ez a nagy nyilvánosság.
Biztos igazad van, Endi, én is ilyenekkel próbálom nyugtatni magam. Szerencsére a fiú nagyon intelligensen fogja föl az egészet és talán tényleg nincs harag benne.
Igazság szerint én például a saját írásaimban nem szoktam kiírni a neveket, csak kezdőbetűket írok - aztán aki ismeri a körülményeket, úgyis rájön (például amikor az egyetemi magyartanáraimról írtam, a volt szegedi diák bloggerek rögtön tudták, ki volt Cs., vagy P. P.)
Köszönet Endinek a vígaszért, ez az ifjú S.P. különben igazán csodálatraméltó ember!
Ági, igazat adok neked is: elfeledkezt(ünk)em róla, hogy a neten nincs "magánbeszélgetés"! Mindig azt hiszem, hogy az én szerény kis blogomat csak az a néhány - egy kezemen megszámlálható - de annál kedvesebb ember olvassa, aki kommentet is hagy... Ifj. S.P. nagylelkű gesztusa ezért mélyen felkavart... Meg is írom neki! (Látod, máris áttértem a kezdőbetűkre!)
Eredetileg azért választott az ember "nicknevet", meg avatart a bloghoz, hogy ne kelljen minden személyes adatát kiadni, ha nem akarja. És nem is volt szabad az eredeti blogetikett szerint polgári nevén, lakhelye szerint vagy másképpen, idegenek által azonosítható módon kiadni ismerőseinket. Mindennek véget vetett a facebook, ahová persze szintén lehet álnéven bejelentkezni, de akkor meg ki ismer rád, akikkel szeretnél kapcsolatot tartani? SP nagyon rokonszenvesen reagált. :)
@akimoto: na igen, pont ezért vagyok én is rhumel:) (de persze az endizés ideje is eljött, nincs is mit tenni, hiszen Apám verses blogján úgyis mindenki, aki ott jár és ismer, beazonosít. Viszont
@flora: tényleg azt hiszem magam is, hogy tudom, kik látogatnak, és ez a mostani példátok miatt ezután még jobban figyelek majd, nehogy feltett levelekben, Apa egyéb írásaiban ne monogrammosítsam a neveket, a biztonság kedvéért....)
Igen, vigasznak szántam a reggel írtakat, de ahogy megismertelek Benneteket, háát, nem is sikerülhetett azt nyújtani...
Ágikám!
Egy privát kérés, mert a mobilod állandóan ki van kapcsolva: ha látod, hogy be vagyok jelentkezve, kérlek hívj föl!
Egyébként meg idén rengeteg meggy, és cseresznye van. Ha találsz olyasvalakit, aki idehoz, és még le is szedi neked, boldog lennék. Sajnálom a több mázsányi gyümölcsöt megrohadni látni, mikor a zöldségesnél megfizethetetlen áron adják. Én már alig bírom a magozást, eltevést, és azt sem tudom, miért csinálom, mert nem szeretjük a befőttet, a lekvárokat sem tudjuk elhasználni, ha 100 évig élek, akkor sem. Még a tavalyelőttiek sem fogytak el.
Megjegyzés küldése